• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Egyre népszerűbb az Eötvös kávézó

Nyomtatás

Kettő az egyben – invitált a meghívó szeptember 7-én az Eötvös Károly Művelődési Ház „kihelyezett” programjára, egy kávéra, vagy teára a Török-házba, ahol egymást követő két estén át szórakoztatták a nagyérdeműt a meghívott előadók.

Pénteken két kedves ismerőst köszönhettünk: Dakos Lilla énekesnőt és zongorakísérőjét, Kertész Dórát, akik a közelmúltban jártak nálunk és arattak méltán nagy sikert, mint arról honlapunkon már olvashattak. Így történt ez most is, egyrészt maga a műfaj – a sanzonok világa mindenkihez utat talál - másrészt a remek előadásmód okán. Ők ketten összeszokott párost alkotnak, ismerve egymás minden rezdülését, közvetítve a zene mindenható hatalmát.

A program második részében fellépő népszerű humoristát, Maksa Zoltánt nem szükséges bemutatni. Műsora a Best of Maksa címet viselte, és ez így is volt. Hallgatóága ezúttal sem volt hálátlan.
Másnap, szombaton délután félhatkor tárta ki kapuit a kávézó. Az idei nyárutóra (eddig) nem lehet panasz, a melengető napsugarak végigpásztázták az ősi kisnemesi kúria semmihez sem hasonítható hangulatot árasztó udvarát, ahol a Művház - Csapat munkatársainak jóvoltából valóban kávéházi hangulat uralkodott. A kiállításmegnyitók, koncertek nézőteréül szolgáló padsorok terített asztalok mellé rendeződtek, rajtuk sógyertyák, valamint szorgos kezek munkája nyomán hamarosan az étlap kínálata is.

A Balaton teljes pompájában tündökölt, miközben a Művház - Csapat vezetője, Kálmánfi Gábor köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőt, színpadra szólítva egyben az est első fellépőjét, Nesztinger Kornélt, a Bécsben alapított Vienna Konservatorium Budapesti Zeneművészeti Tanárképző Főiskola végzős gitár szakos hallgatóját. A fiatal lovasi művész – tanárjelölt, – aki kiemelte, hogy tanulmányait Nagy Csaba tanár úr kezei alatt a veszprémi Dohnányiban kezdte, mostani mestere pedig Bernáth Ferenc – alsóörsi koncertjére szép műsort állított össze. „Felütésként” Sylvius Leopold Weiss: Fantasie című műve hangzott el, majd Johann Sebastian Bach, a zene barokk fejedelme előtt tisztelgett. A romantika korából Giuliani: Handel variációit hallhattuk, a 20. századot Villa – Lobos: Dance Guerriere című opusa és Farkas Ferenc három etűdje képviselte. Nesztinger Kornél elmondta, hogy számára a gitár szerelem volt az első hallásra (ez hároméves korában történt), majd a rock korszak következett, napjainkban viszont már az életcélja az, hogy minél inkább kiteljesedjen a klasszikusgitár művészetben. Máris tanít óraadóként, fellép különféle rendezvényeken, játékában gyönyörködtek már a Papp László Sportarénában. Álma, hogy egyszer saját zenekarával járja a világot, melynek műsorán túlnyomórészt modern klasszikus művek szerepelnének. Kedves Kornél! Így legyen!

Rövid szünet – műfajváltás. Aláfestés: még több szín az égen és még több a vízen is, ha nem „élőben” látnám, azt mondanám, festői túlzás. Nyugalom, békesség mindenütt. Meg is jegyzi következő vendégünk, Merics Nikolett énekesnő: szerencsések vagyunk, mi alsóörsiek, hogy ilyen gyönyörű helyen lakunk! Aztán bepillantást enged az ő otthonába, a musical és a sanzon világába. Edith Piaffal indít, ami nem véletlen. Nagymamája „mutatott be neki” őt, amikor kisgyermekként énekét az általa nyitva hagyott ajtón át meghallotta. Ki ez az angyali hang? – kérdezte, és ezzel sorsa megpecsételődött.

Ezúttal Mérics Nikolett átélt, ihletett tolmácsolásában változatos műsort hallhattunk, válogatást a legnagyobbaktól, némelyikhez személyes hangvételű kommentárt fűzve. Ezek a művek tiszta szívvel íródtak és tiszta szívvel vannak előadva – mondta, mert csak úgy van értelme. Aztán Koncz Zsuzsával repültünk ég és föld között, várt ránk „Valahol egy lány” és (Óh) Mister Alkohol még a régi időkből, Gábriel Rúzsa Magdival érkezett.

Forgott tovább a kaleidoszkóp. Meglepetés várt ránk, de még mielőtt megtapasztalhattuk, Mérics Nikolett magyar példaképét, a végtelenül sokoldalú Psota Irént idézte meg – kitűnően. Az énekesnőt adottságai, hangja, stílusa, előadásmódja predesztinálja arra, hogy ezt méltóképpen tegye. Ezen az estén két kuplét hallhattunk tőle. A meglepetés ismét Edith Piaf volt – ezúttal eredeti nyelven, franciául – hiszen úgy hiteles. Megtudtuk, hogy Piaf egyik legszebb dala, a „La via en rose” szövegét maga írta, hitt abban, hogy lehet még szép az élet. Ezt a művet, amely a capella hangzott el, a Milord, majd a Padam követte, ráadásként pedig a „nem bánok semmit sem.” Egyik jobb volt, mint a másik.

Végezetül az énekesnő, aki elmondta, hogy pályafutásának két állomására nagyon büszke: az Arany Violin Díj énekversenyen 2017-ben elért győzelmére és a Magyarországon élő 10 és 25 év közötti nem francia anyanyelvű fiatalok számára a Francia Intézet által kiírt klasszikus sanzon dalverseny 6. helyezésre, köszönetet mondott Németh Béla kiváló hangosítási tevékenységéért, a közönség mosolyáért és azért, hogy nálunk énekelhetett

Kovács Piroska 

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2018. szeptember 10. hétfő, 21:59 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Balaton Best Card