Bár a sorozat bevezetőjében erre nem történt utalás, az alsóörsi utcanevek nem csak híres emberek emlékét őrzik. A most következő írásban szereplők többségéről semmit nem tudunk.
A hétköznapok névtelen hősei ők, olyan férfiak, akik mindenkor kötelességtudóan, legjobb tudásuk szerint tették a dolgukat, sokszor a természet elemeivel dacolva, esetenként a legdrágábbat, életüket áldozva érte. Elismerés és köszönet a halászoknak, akikről községükben közterület van elnevezve.
A halászat kezdeteiről
A halászat ősi foglalkozás. Erre vonatkozóan hiteles forrásból származó dokumentumok maradtak fenn.
- Az ókor embere édesvizekben halászott, tengerben nem. Szívesen tette ezt az éj leple alatt is, a könnyedebb mozgás okán akár mezítelenül. Kezdetben kézzel fogott halat, később hálóval, horoggal, szigonnyal. A zsákmány válogatása és a hálómosás külön munkafolyamatot képezett. Az értéktelenebb halfajokból az állatoknak is jutott.
- A könyvek könyvéből, a Bibliából tudjuk, hogy Jézus tanítványai közül többen halászok voltak. Máté evangéliumában ez áll: Amikor Jézus a Galileai - tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: Gyertek, kövessetek, és az emberek halászaivá teszlek benneteket. És ők követték. Nem véletlenül lett a megtért ember jelképe, egyben az ókeresztények titkos jele a hal, görög nevén az ikhtüsz.
- A Bibliából számos olyan történetet ismerünk, melyek kapcsolatosak a halászattal. Közéjük tartozik a csodálatos halfogás, avagy Jónás esete a cettel, ami Babits Mihályt évszázadok múltán is megihlette (Bár más korban történt, itt szeretnék megemlíteni egy klasszikust, Hemingway öreg halászát, Santiagot, aki a tengerrel, a hallal és önmagával vívott iszonyatos küzdelmet).
- Más forrásból tudjuk, hogy Regino prümi apát a honfoglalás korában élt. Ő ezt írta: az ugorok átbarangolják a pannónok és avarok pusztaságait, s vadászatból, halászatból szerzik meg mindennapi eledelmüket.
- Két arab író, Ibn Rosztek és Gardizi beavat bennünket a honfoglaláskori magyarság (és más pusztai népek) szokásaiba is. Mint írják, a kor emberének életvitelében a halászat főként télre korlátozódott, nyáron gyűjtögető életmódot folytattak, illetve állattenyésztésből éltek. Húst télen fogyasztottak, nyári szállásukon tejtermékeket és gabonát ettek. Nyáron csak azok halásztak, akik a nyári szálláson maradtak és földet műveltek, a legeltető állattartással foglalkozók a ménessel és a gulyával együtt két szállásuk között ingáztak.
- Adatok bizonyítják, hogy a kora Árpád-korban a lakosság már nem elégedett meg a folyók, tavak és a „fölös rónavizek” kínálatával, elrekesztette azokat, megteremtve általa az első halastavakat. Később a különféle halászati módszerek sokasága alakult ki, azok ismertetése, a szükséges eszközök és a halfajok rendszerezése Hermann Ottó érdeme.
A balatoni halászatról
A balatoni halászattal kapcsolatos első adatunk a tihanyi alapítólevélből származik, miszerint I. András 1055-ben halászóvizet és tíz halászt adományozott az apátságnak. A kerítőhalászat gyakorlását jog szabályozta: nyáron halászok bérelték a vizet, télen a földesúr tulajdonát képezte. A Balatonban 28 halfajta élt, többek között tarka mény, piroszemű kele és lápi pócz. A szezon a szürettől a ponty, harcsaívás befejezéséig tartott. A Balatonnál a 18. században céhekbe, azon belül kisebb csoportokba, halászbokrokba tömörültek a halászok.
Az alsóörsi halászbokor
Halászbokornak nevezték azokat a csoportokat, akik egy nagy merítőháló köré tömörülve közösen dolgoztak. Munkájukat szokásjog szabályozta: élelmezésüket, szállásukat közösen oldották meg, a zsákmányon meghatározott arányban osztoztak. A csoportok 19 főből álltak. Szép gesztus az utókortól, hogy Alsóörs regionális havilapja névadójául választotta őket.
Mivel a jéghalászatban is otthonosak voltak, szokásukká vált, hogy karácsonykor elmentek szerencsét próbálni, részben azért, hogy a zsákmányt eladják a veszprémi piacon, másrészt azért, hogy biztosítsák a hagyományos ünnepi vacsora alapanyagát. Így történt ez 1828-ban is…
Kisgyermek koromban hallottam ezt az esetet. Nagyanyám testvérje beszélte el, Bozzayné kisnemesasszony, aki Alsóörsön lakott. Ő szemtanúja volt ennek az esetnek, s még húsz esztendő múlva is könnyezve emlékezett rá – írja Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében, mély empátiával érzékeltetve a megrendítő tragédiát, melynek során tizennyolc halász, köztük öt - hat élemedett, egy - kettő középidejű, a többi fiatal, húsz év alatti surján legény életét követelte a hirtelen kitörő vihar. Néhányukat az első pillanatban elnyelte a rianás során szétnyíló jégtábla, holttestüket tavasszal találták meg a gamászi homokon. Volt egy pillanat, amikor úgy látszott, hogy nyolcan, akik egy part felé sodródó jégtáblán szorongtak, megmenekülhetnek, ám megfordult a szél iránya, és besodorta őket is a tó közepére. Hiába sereglettek össze a parton úgy százan, hogy segítsenek, tehetetlenek voltak. Egyetlen tagja maradt életben az alsóörsi halászbokornak, aki ma már nem tudni, hogy milyen ok miatt, aznap nem tartott velük.
Az élet időnként kísértetiesen ismétli önmagát. A Skócia és Izland között fekvő kicsiny Feröer –sziget lakossága halászatból él. 1913 karácsonyán egy ágyban fekvő beteg kivételével halászni mentek a településen élő férfiak – azaz mind a heten. Ők sem tértek többet haza. A szigeten élő nők és gyerekek más faluban kezdtek új életet.
Nem az említett volt az egyetlen halásztragédia Alsóörs életében sem. A téli Balaton 1783-ban Guath József, Isóka Ferenc, Domján János, Mádi János, Keresztéri Mórotza János és Róka János, 1893. december 11-én Dezső János, Kozma Benjámin és Farkas János életét követelte. Utóbbi síremlékén az alsóörsi temetőben ez áll: Halandó néz e sírkőre /FARKAS JÁNOS emlékére/ E sír fedi pihenő testét,/Kinek a zajló Balaton vette el életét/Élt 30 évet. meghalt: 1893. deczember/Béke hamvaira!
A Balaton Halászati Részvénytársaság élén: Iklódy - Szabó János
1891-ben Balatoni Halászati Társulat néven egységbe tömörültek a halászati bérbeadók, míg a bérbevevők részvénytársaságot alapítottak. Utóbbi 1939-ben Iklódy-Szabó János alsóörsi földbirtokos, kincstári főtanácsost választotta elnök-vezérigazgatójává. Az elkötelezett lokálpatrióta számos országos tisztsége mellett ennek a feladatnak is méltó módon eleget tett. Nemcsak támogatta a halászat ügyét, hanem munkahelyeket teremtve halkonzervgyárat hozott létre, körültekintően, szakértelemmel gazdálkodott. A két társaság között példaértékű kapcsolat állt fenn, mivel – ahogy maga írta – nem csupán a rideg pénzügyi elvek, hanem a magasabb szociális érdekek érvényesülési lehetőségét is látjuk a szívünkhöz nőtt Balaton-kultusz szolgálatában.
A Veszprém Megyei Levéltár bőséges iratállományt őriz a halászat tárgyköréből.
Egy Széchenyi-díjas professzor
Dr. Woynarovich Elek hidrobiológus, Széchenyi-díjas címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) halászati szakértője (és még hosszú a sor tisztségeit illetően) a magyar és a nemzetközi haltenyésztés kimagasló alakja volt. Hosszú, tartalmas életet élt, melynek egészét professzorként, kutatóként, intézmények vezetőjeként, valamint 50 szakkönyv és 200 cikk írójaként a tudomány, az oktatás és az ismeretterjesztés szolgálatába állított.
Alsóörs központi szerepet játszott az életében. 1947-ben süllőkeltető állomást építettek a községben betonmedencékkel és egy halászházzal, ahol Végh István volt a megbízott halászmester. Itt sikerült a professzornak egy olyan egyedülálló süllő-, majd pontyszaporítási módszert kidolgoznia, amely számára innovációs Nobel-díjat ért, a világ fejlődő országainak pedig haltenyésztési rendszerük megteremtésével segítséget jelentett napi élelmezési gondjaik enyhítésébenan és. Dolgozott többek között Nepálban, Venezuelában, Peruban, a Fülöp –szigeteken, több mint húsz országban. Dr. Woynarovich Elek szobra Budapesten áll, ő maga Alsóörs temetőjében nyugszik.
Utószó: amikor halászatról beszélünk, óhatatlanul eszünkbe jutnak a gasztronómia örömei, a halászcsárdák és az alsóörsi rendezvények. Köszönet ezért is az utca évadóinak, akik méltán érdemelték ki a megbecsülést.
Kovács Piroska