BARTÓK BÉLA utca. Úgy történt minden, mint ahogy az a mesékben szokott lenni: a törékeny, beteges kisfiú az idő múlásával óriássá változott.
Nem kellett hozzá varázserő, annál inkább tehetség, abból pedig neki jutott bőven. Elegendő volt hozzá egyetlen emberöltő, hogy neve örökre fennmaradjon.
140 évvel ezelőtt, 1881. március 25-én született BARTÓK BÉLA.
Néhány héttel ezelőtt hallottam a TV-ben egy beszélgetést. Floridában zajlott le egy idősotthonban, ahol a hazájától csaknem tízezer kilométer távolságban élő, akkor 93 éves riportalany édesapjára emlékezett. Bartók Péter hangmérnök, a világhírű zeneszerző kisebbik fia lélekben már készült arra a nagy találkozásra, amely 2020. decemberében be is következett. Vallomása megrendítő volt, és éterien tiszta.
A zenéről beszélni olyan, mint az építészetet eltáncolni. De hát minden mű a lehetetlent kísérti meg, amely méltó erre a névre. Ha csak a töredékét fel tudjuk mutatni annak, amit Bartók zsebméretű, fekete füzetébe írt, már nem volt hiábavaló a munka. Bartók egy antológia, amely a legrégebbitől a legújabbig mindent összefoglalt. Ezt megközelíteni is merészség – írta az a Temesi Ferenc, aki regényben dolgozta fel Bartók életét.
A DUNA FOLYÁSA, AJÁNLVA MAMÁNAK
Nagyszentmiklóson kezdődött minden. A városi iskola igazgatója és Voit Paula tanítónő gyermeke, Béla művelt családba érkezett. A kisfiú zene iránti vonzalma már korán megnyilvánult: ötödik születésnapjára azt kérte édesanyjától, hogy adjon neki is zongoraleckéket. Hamarosan megszületett az első szerzemény is, A Duna folyása, amelyet tíz évesen hangversenyen is előadott. Az édesapa, id. Bartók Béla 32 éves korában meghalt. Ez megváltoztatta életüket. Szerényen éltek, sokat költöztek, végül Pozsonyban telepedtek le, Béla ott érettségizett. Tanulmányai folytatására Bécsben is lett volna lehetőség, de ő Pestet választotta, és jól tette. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián két kiválóság vezette tovább útján: zongorázni az a Thomán István tanította, akinek később utóda lett a katedrán, a zeneszerzés fortélyait Koessler Jánostól sajátította el kiválóan, édesanyja szavaival élve: állandóan gyönyörű előmenetelt tett.
Szorgalma, tehetsége zongoristaként hozta meg számára az első sikereket, komponálással nem foglalkozott. Aztán történt valami. Önéletrajzában így ír erről: Ebből a stagnálásból mint a villám ragadott ki az „Imígyen szóla Zarathusztra” első budapesti előadása, a mű amelyet a legtöbb pesti muzsikus irtózással hallgatott, engem a legnagyobb elragadtatással töltött el: végre megpillantottam az irányt, amely újat rejt méhében. Rávetettem magam Strauss partitúrájának tanulmányozására és ismét elkezdtem komponálni. A közben megerősödő magyarság-tudat és Liszt hatása őt sem kerülte el, magyar ruhában járt, szerzeményeit a Kossuth-szimfóniával gazdagította. Azért nem lett hűtlen a hangversenydobogóhoz sem, sikeres európai hangversenykörutat tett.
CSAK TISZTA FORRÁSBÓL
Bartók 1904-ben Gerlicepusztán nyaralt. Egy lányt hallott énekelni. Ekkor szembesült életében először a hiteles magyar parasztzenével, addig a népies műdalokat tekintette népdaloknak. Ez a felismerés nemcsak az ő munkásságát változtatta meg, hanem a zenetörténet egészét, új irányzattal gazdagítva azt. Ettől kezdve fonográffal járt, gyűjtötte a magyar és környező népek folklórkincsét, összehasonlítva egymással azokat. Egyetlen rendezőelv alapján munkálkodott: csak tiszta forrásból merített, nem is keveset: 1918-ig 3500 román és 3200 szlovák dallamot jegyez le. Az új irányzat kompozícióiban is megjelent, ám a kor zenei ízlése még nem volt eléggé nyitott annak befogadására. A század másik zenei lángelméje, Kodály Zoltán viszont mellé állt. Benne egyszerre talál szövetségesre, munkatársra (professzortársa volt az egyetemen is) és barátra. Közös munkájuk a Magyar népdalok énekhangra és zongorára. Kettőjük neve egy magasabb minőségben örökre összefonódik.
Az idő kereke tovább forgott. Az 1910-es évek végén bemutatták két színpadi művét: a Fából faragott királyfit és a Balázs Béla misztériumjátéka nyomán komponált Kékszakállú herceg várát, valamint a II. vonósnégyest, egyaránt nagy sikerrel. A Lengyel Menyhért szövegére írt Csodálatos mandarin című táncjáték színrevitelére viszont 1931-ig várni kellett.
A VILÁGHÍR ÚTJÁN
A két világháború közötti időszakban Bartók művészete kiteljesedett. Sikeres előadóművészként hangversenykörutat tett Erdélyben, néhány európai országban, az USA-ban, a Szovjetúnióban, gyűjtőkörúton járt Európa-szerte. 1940-ig az MTA tagjaként, annak 13 ezer tételes zenei anyagát revidiálta, tudományos munkáit rendszerezte. Közben folyamatosan komponált. Olyan remekművek születtek ebben az időben, mint a Cantata Profana, a Zene húros és ütőhangszerekre, a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonáta, a Tánc-szvit, a II. zongoraverseny, a IV. vonósnégyes és mások.
MÚZSÁK – SZERELMEK – HÁZASSÁGOK
Bartók Béla életében három múzsa játszott döntő szerepet.
Geyer Stefihez, a gyönyörű hegűművésznőhöz viszonzatlan szerelem fűzte. Kezdetben szellemi társak voltak, aztán kölcsönös lett a vonzalom, de a művésznő ezt egyedi módon értelmezte: szabad akart maradni. Viszont haláláig pártfogolta a szerzőt: hangversenyeket szervezett számára, műveit játszotta, segítette a házaspárt Amerikába jutni. Bartók neki írta az I. hegedűversenyt, partitúrájával megajándékozta. Ezt a művet nyilvánosan soha nem adta elő.
Első felesége a marosvásárhelyi Ziegler Márta volt, akit még gyermekkorában ismert meg. Erdélyi gyűjtőkörútján találkoztak újra. Ebből a házasságból született fiúk, ifj. Bartók Béla mérnök. Miután elválak, Pásztory Dittát vette feleségül. A később érdemes művész kitűntetést elnyert zongoraművésznő egyben partnere volt, a két zongorás műveket együtt adták elő, közös lemezfelvételeik vannak. Gyermekük Bartók Péter zongorista, hangmérnök.
ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBUL
A házaspár a náci diktatúra elleni tiltakozásul 1940-ben hosszabb időre Amerikába költözött. Ez az utazás voltakép ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből. De nem tehetünk semmit: egyáltalán nem kérdés: így kell- e lennie, mert így kell lennie – írta egy levelében Bartók. A gimnazista Péter nem mehetett velük, két év múlva követte szüleit. Ekkor besorozták az amerikai haditengerészethez, a Panama - csatornánál teljesített szolgálatot.
Az Amerikában töltött évek megpróbáltatások sorát tartogatták számukra. Bár Bartók – a Columbia Egyetem díszdoktora – megbízásának eleget téve a délszláv népzenei gyűjteményt rendszerezte, előadásokat tartott, komponált, súlyos anyagi gondok között éltek. Pétertől azt is tudjuk, hogy miért. Itthonról csak a legszükségesebbeket vittek magukkal, bevételük viszont csupán a szerzemények után járó összeg 6 – 8 százaléka volt, a többi az angol kiadót illette, és az adó befizetésére szolgált. Volt, amikor 35 cent jutott ebédre. És akkor még nem beszéltünk a legnagyobb bajról, a művész egész életét végig kísérő, tüdőcsúcshuruttal kezdődő, egyre súlyosbodó egészségi problémákról. Kezdetben felmerült a javulás reménye, de kezelésében orvosai tanácstalanok voltak. Hattyúdalaként még megszületett a Concerto és a szóló hegedűszonáta (ezeket 1944 végén be is mutatták), a feleségének írt III. zongoraverseny is elkészült néhány ütem híján, de a többi mű, amelyeken halála pillanatáig dolgozott, töredék, vagy terv maradt. Maga mondta orvosának az utolsó napokban: csak azt sajnálom, hogy tele podgyásszal kell elmennem. A leukémia tette a dolgát visszafordíthatatlanul.
CODA
Bartók Bélát tíz fő jelenlétében temették el 1945. szeptember 26-án Amerikában. Holttestét 1988-ban két fia hazaszállította, az út mentén tisztelői díszsorfalat álltak. A Farkasréti temetőben nyugszik. Borsos Miklós méltó síremléket alkotott számára.
Élete krónikáját mindkét fia megírta. Geyer Stefi koncertjének műsorát kizárólag az ő műveiből állította össze. 1948-ban ő kapta meg az első Kossuth-díjat, 1955-ben Nemzetközi Békedíjat. A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja volt. A Bartók- Pásztory- díj napjaink egyik legrangosabb zenei elismerése, a Bartók + fesztivál pedig annak új dimenziója. Bartók több település díszpolgára, számtalan építmény, intézmény névadója. Nevét viseli a Merkúr egyik krátere és a 4132-es kisbolygó. Ami pedig az utcák elnevezését illeti, volt egy kikötése: addig, amíg az Oktogont Mussolini térnek, a Köröndöt pedig Hitler térnek hívják, az ő neve ne szerepeljen névtáblán! Kérését az utókor tiszteletben tartotta, majd bőségesen kárpótolta ezért. Többek között Alsóörsön is.
Kovács Piroska