• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Itt járt Márai – Hirtling István felolvasóestjéről

Nyomtatás

Jól döntött az, aki az idei október első estéjét az alsóörsi művelődési házban töltötte. Jobb programot nem is választhatott volna, hiszen – némi segédlettel – Márai Sándorral találkozhatott, aki a maga módján meghálálta ezt.

Már az „antre” is szokatlan volt. A népszerű színművész, a Jászai Mari –díjas Hirtling István, aki az érdemes művész kitűntető címet is magáénak tudhatja, úgy sétált be a nagyterem ajtaján, mintha minden nap ezt tenné egy jóízű beszélgetésre érkezve barátaihoz. Kedvesen köszönt, miként az illik, aztán egy szólóban ülő hölgytől megkérdezte, hogy nincs- e ellenére, ha egymás közelében foglalnak helyet (ifjúságuk hasonló emlékfoszlányait szokták szívdobogva megosztani érett korukban a nők), és tulajdonképpen észre sem vettük, hogy máris részesei vagyunk annak a csodának, amit úgy neveznek, hogy színház. Kezdődhet a produkció.

Hirtling István semmit nem bízott a véletlenre, partnereket is hozott magával. Bevezetőt Mészáros Tibor irodalomtörténész, a Márai hagyaték kezelője mondott. Ő szerkesztette a műsort, biztos kézzel válogatva a Márai – féle irodalmi kincsesházban. Zenei aláfestésről a Junior Príma - díjas Tárkány – Kovács Bálint zeneművészeti egyeteme végzett cimbalomművész, dalszerző, a Tárkány Művek alapítója gondoskodott, aki az első percben igazolta azt, hogy nem véletlenül adott koncertet éppen ő Őfelsége Akihito japán császár fogadásán.

Aztán Hirtling István kellemes orgánumán megszólalt maga az est főszereplője, miközben őt magát is láthattuk, fotográfiák, korabeli plakátok, jól sikerült karikatúrák segítségével. Ezen az estén nem a Gyertyák csonkig égnek és nem a Füveskönyv Márai Sándora ült le közénk, hanem az az ember, aki észreveszi az élet apró dolgait, annak fonák oldalát is beleértve, és mivel történetesen író, humorral, iróniával ábrázolja is azt. Példák sorát élvezhettük ebből a tárgykörből, megismerve az „uzsonnabor” fogalmát és áldásait, magát a barométert, az első magyar szépségkirálynő, Simon Böske történetét, a lábsó használatát, mint családi eseményt. A hazatérő Szindbádtól megtudhattuk, hogy a bor férfidolog, no meg azt, hogy szeretni kell az életet, és nem kell törődni a világ ítéletével!

Márai kevéssé ismert írásai osztatlan sikert arattak a publikum körében. Hirtling István – miként szerepeiben – ezúttal is remekelt. A hamisítatlan hangulathoz hozzájárult a Művház - Csapat kiváló munkája (az egész évadot végig dolgozó Nagy Veronika társa ezúttal a könyvtáros Molnárné Mile Anikó volt, a technikát Németh Béla kezelte). A sólámpák meleg fénye, a kávéházak berendezését imitáló asztalok (elég volt hozzá egy márvány berakásként ható kellék) és nem utolsó sorban a príma bor, mind – mind segítettek megidézni egy letűnt világot és egy új, alig ismert Márait.

Kovács Piroska

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson