• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

UTCAMESÉK 19. - Mikszáth Kálmán utca

Nyomtatás

Mozaikok a nagy palóc életéből. Az utókor egyik örök becsű íróját tiszteli benne, népszerű regényeit filmen is élvezhetjük, történetei, alakjai, szellemessége, nyelvének gazdagsága ma is élő, lenyűgöző olvasmányunk lehet.

Napra pontosan három évvel korábban született a mi Endrődi Sándorunknál 1847. január 16-án a ma már Szlovákiához tartozó kis palóc faluban, Szklabonyán. Apja után Mixádt néven jegyezték be, a Mikszáth nevet írói pályája kezdetén választotta. S az bizony keserves, nehéz indulás volt, sok megpróbáltatással, nélkülözéssel. Ám a kitartása, önmaga tehetségében való hite meghozta az eredményt, egycsapásra országos hírű íróvá vált, amikor Szegeden 1881-ben megjelent Tót atyafiak (Elbeszélések és rajzok róluk) c. kötete. Ennek azonban volt előzménye. A Szegeden töltött két és fél év végtelenül termékeny, felszabadító, szárnyakat adó volt. Ahogy ő vallott erről: írhattam kedvemre, senki sem korlátozott…. ez alapította meg szerencsémet, hogy itt szabadon kibonthattam szárnyaimat. Írtam, ami éppen jólesett, közben megszerettem a szegedieket, ők pedig engemet. Ez a kölcsönös szeretet és megértés jó hatással volt csüggedt lelkemre, újra éltem. A frissen alakult Szegedi Napló munkatársának hívták a városba, a lehető legjobbkor, pesti élete teljes zsákutcába jutott, állását veszti, egzisztenciálisan megrendül, feleségétől elválik, hogy megkímélje őt a nélkülözésektől: Nekem mennem kell a megkezdett úton, mely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélybe. Magát azonban jó szívvel nem ránthatom magammal, ha ez az út lefelé vezet.

Tudjuk, ez az út felfelé vezetett, s ehhez a legnagyobb támogatást Szeged adta, a második szülőföld. Pedig tragikus események szemtanúja, krónikása is. Az 1879. évi szegedi árvíz szinte az egész várost elpusztította: 160 halott, 6000 romba dőlt ház, 60 ezer hajléktalan a szomorú mérleg. Az árvízről szóló beszámolói Szeged pusztulása címmel látott napvilágot pár héttel az áradás után, az önálló füzet németül is megjelent. Országos visszhangja van írásainak. S amikor úgy dönt, hogy visszatér a fővárosba, búcsúzik a várostól: Kedves jó Szegedem. Láttalak szelíd, zsíros parasztvárosnak, azután láttalak földig lenyúlva, meztelennek, elhagyatottnak, láttam testedet darabokra szaggatva, láttalak elesni és emelkedni, veled voltam örömben, búban, legnehezebb napjaidon. Ha még látni foglak ezentúl, lássalak fényben, mosolyogva, ragyogónak, erősnek, aminőnek én képzellek el a jövőben. S hogy kötődése a városhoz mennyire mély, bizonyítja, hogy 1910-ben, negyven éves írói jubíleumán egyedül csak a szegedi ünnepségre megy el.

A válás utáni hat esztendő munka, munka, munka. S amikor már rendeződik élete, biztos egzisztenciát érez, jönnek a sikerek, elismerések, akkor újra megkéri volt felesége, Mauks Ilona kezét. Szívesen nevezte magát lusta írónak.

Ez a lusta író – Praznovszky Mihály írja – két tucatnyi regényt, több száz novellát, ezerre menő publicisztikát, százával számolható levelet írt össze, s közben utazott, betegeskedett, parlamentbe, vendéglőbe, kávéházba, klubba járt. S a gyógyfürdőket is gyakran látogatta, többek között Balatonfüredet is. A gyógyfürdő nem csak a gyógyulás reményével kecsegtetett, de társasági színhely is volt, témát adott az írónak. Mindenütt a társaság középpontja volt, tréfáit, előadásaira mindenki kíváncsi volt. Orvosa ezért egyszer többhetes némasági kúrát írt elő (gégebántalmai is voltak). Rohicson, a fürdő közelében szívesen üldögélt egy tölgyfa alatt. Még életében táblával jelölték meg ezt a helyet: Mikszáth-tölgyfa, írták németül a táblára.

Élete utolsó éveiben birtokot vásárol, ház épül Horpácson, ősei földjén. Egész életemben vágytam ilyen zugra, elfelejtett fészekre……amint közeledik az idő, hogy apáimhoz kell mennem, úgy nő bennem a vágy, életmódjukat is fölvenni.


Az író Horpácson

1910 az ünneplések éve volt. Mint fentebb szó volt róla, csak Szegedre utazott el, de a fővárosi rendezvényeken megjelent. Egyik – tiszteletére rendezett – vacsorán így summázta életét: Én magam is hivatalnoknak készültem. Mint vármegyei esküdt kezdtem pályámat, de mert egy pár novellát írtam, igazán sok akadály gördült az utamba. Talán ezért lettem pusztán csak író, úgy lehe, hatalmas szolgabíró volnék valahol. S egy másik alkalommal: … nem vagyok én alássan semmi csoda, közönséges ember vagyok.

1910 áprilisában Budapesten járt Roosevelt volt amerikai elnök, aki találkozni akart Mikszáthtal, ami a Hungária szállodában meg is történt. Az elnök feleségének kedvenc könyve volt a Szent Péter esernyője, ezért lett kiváncsi az íróra. Mikszáth tolmácsa fia, Albert volt. Magyarországot ismertem meg az Ön regényéből, mondta többek között Roosevelt. Az író is beszélt terveiről, pedig már súlyos beteg volt. Máramarosszigeti kortes körútját meg kellett szakítani, tüdőgyulladással dőlt ágynak. Nagy rendet vágott a kaszás, így jelentette be orvosa május 28-án halálát. Az Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel. Majd a Kerepesi úti temetőbe kísérték a gyászolók ezrei, ahová elhalt kisfia hamvait is mellé helyezték, s felesége egy marék szklabonyai földet szórt koporsójára.

Novák
 

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson