Négy-öt generációval ezelőtt a párizsi, majd bécsi események hatására a pesti ifjak is forradalmat csináltak. S olyant műveltek, amire 174 évvel később is érdemes emlékezni.

Emlékezni, ha szerényen is, de méltóképpen. A Szabadság téren az 1848-as emlékműnél kezdődött az ünnepség nemzeti énekünkkel, a Himnusszal, a Balatonfüred Város Fúvós Koncertzenekarának kíséretével, s egy szólóval, Németh Károly, a Sirály Dalkör tagja énekelte a Magyarország az én hazám kezdetű dalt. Koszorút helyezett el a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke, Vörösmarty Éva, az önkormányzat nevében Ferenczy Gábor alpolgármester és Báró Béla jegyző, az iskola képviseletében dr.Kálmán Csaba lelkész és Szenthe Zita tanuló. A helyi nyugdíjas polgári egyesület koszorúját Csiszár Lászlóné és Hebling Lászlóné, az Aegis egyesületét Gaál Éva és Beregszászi Zsolt tette az emlékkő elé. Gyarapodott a menet a művelődési ház felé, s ott is sokan várták az érkezőket. Emléktáblák őrzik a helyi vonatkozású eseményeket is, a KOSSUTH KATONÁI VOLTAK tábla alá Vörösmarty Éva és Hebling Zsolt polgármester, majd a MAY JÁNOS nevét őrző emléklaphoz Gaál Dezső és Tóth Zoltán képviselők helyeztek koszorút. Az óvodások is mindig készülnek a tavaszi ünnepre, változatos alkotásaikat a fal elé tűzködik egy közös séta közben.

A teremben folytatódott a megemlékezés, egyperces néma felállással a háború áldozatainak emlékére. Hebling Zsolt polgármester ünnepi beszédében nem csak a forradalom és szabadságharc hőseit idézte meg, a múlt napjainknak szóló üzenetéről is szólt. Látjuk és tapasztaljuk a világszerte megnyilvánuló folyamatokat, amely a nemzet, a vallás, az identitás elbizonytalanítását célozza. Ezek is rávilágítanak annak fontosságára, hogy március 15-e is voltaképp létezésünk útját ma is formáló, eszméltető ünnepünk. Rajtunk múlik, hogy országunk milyen jövő előtt áll.

Mintha csak ezen gondolatokat folytatná az ünnepi műsor, melyet – rég kialakult hagyomány szerint – az Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpont 7. osztályos diákjai készítettek Novákné Juhász Andrea tanárnő irányításával. A múltat megidéző versek, dokumentumok, emlékek sorába illeszkedve újra és újra elhangzottak a ma fiataljaiban megfogalmazódó kérdések, mit is jelentenek ezek az ünnepek egy mai tizenévesnek. A szereplő diákok: Géczy Bálint, Harnóczy Attila, Horváth Patrik, Józsa Rebeka, Kálmánfi Márk Álmos, Konrád Zente, Nagy Levente, Németh Levente, Papp Patrik, Schell Dániel, Szarvas Sára, Szvetkó Maja, Vágfalvi Dániel.

A háttérben a fekete drapérián nemzeti színeink lobognak, lágyan omolnak alá, Petőfi ismert arca néz előre a színpad előterében két csoportban álló fiatalokra és a hallgatóságra. A leeresztett vásznon korabeli képek montázsa a háttér, egészen az utolsó versig. Az álló képeket felváltja a világűrből induló képsor, egészen kicsiny falunkig, Alsóörsig szűkítve, közben Hamvas Béla Isten tenyerén ébredtem című gyönyörű versét hallgattuk. Így találkozott a Szabadság téren elhangzott dal ezzel a műsort lezáró vallomással. A zenével aláfestett film és a diasor is a felkészítő tanárnő munkája.

A Szózat közös éneklésével zárult az ünnep.

Csiszár Edit

Zórád Ferenc fotói: