UTCAMESÉK 28. - KOSSUTH LAJOS

KOSSUTH LAJOS utca. Nincs magyar ember, aki ne ismerné, ne tudná többé-kevésbé az életrajzát, pályafutását, s talán azt is, hogy innen, e hazából indulva a hosszú emigráció után halála után hazatért….

Éppen ezért nem az élettörténetét hozom elő, hanem olyan részleteket, melyekről - úgy gondolom – nem tudunk eleget. A fiatal zempléni ügyvéd távol lévő főrendek képviseletében vett rész a pozsonyi országgyűléseken 1825-től, a liberális reformellenzék tagjaként kiállt a társadalmi haladás és nemzeti érdekek mellett. Országgyűlési Tudósításai (1832-36) sokszorosított magánlevelek formájában jutottak el az ország távoli pontjaira is, majd az 1836-ban berekesztett diéta után egy időszaki lapban (Törvényhatósági Tudósítások) folytatta a tájékoztatást a megyék politikai életéről. S tette ezt a nádori tilalom ellenére, ennek lett következménye a letartóztatása. Elítéltetésének hírére Wesselényi kezdeményezésére országos gyűjtés indult, hogy családja ne maradjon támogatás nélkül, tizennyolcezer pengő gyűlt össze. 1837. május 5-től három évet töltött börtönben, politikai amnesztiával szabadult.

Csak különösen erős emberek lehetnek képesek arra, hogy börtönbe vetésük kényszerű idejét hasznosan töltsék. A börtönben igen figyeltek rá, hogy veszélyes könyveket ne kapjon, ezért kapott lexikonokat, szótárakat. Először két francia szótárt engedélyeztek, majd egy angol nyelvtant és szótárt, valamint Shakespeare drámáit, angolul. Hadd kínlódjék velük! A katonák szerint ennél ártalmatlanabb olvasmányok nem léteznek. Kossuth későbbi, turini leveleiből sokat elárul erről. Betűről betűre tanulta őket, majd évek múlva az élet megteremtette a lehetőséget e börtönben szerzett tudás használatához. Franciául írt levelet a török szultánnak s III.Napóleonnak, s angolul szólalt meg, amikor 1851-ben leszállt az amerikai gőzösről Southamptonban. Megfordult az akkor ismert egész világon. Ragyogó beszédeivel, értekezéseivel mindenütt magával ragadta a hallgatóságot.

Kossuth Amerikában, Southworth és Hawes 1852-ben Bostonban készült egészlemezes dagerrotípiáján

A magyar történelemnek egyetlen eseményéről sincs olyan pontos, napról-napra szóló krónikája, mint Kossuth Lajos angol és amerikai útjáról. A bécsi levéltár tele van erről szóló jelentésekkel, kémtudósításokkal és hírlapkivágásokkal. Amikor Masaryk 1918-ban megkezdte Amerikában a csehszlovák állam megteremtését szolgáló munkásságát és a magyarság elleni agitációját, maga írta naplójában, hogy egész amerikai útja alatt Kossuth emlékével kellett megküzdenie. Angliában négy városban tartott előadásokat (Southamptonból Londonba ment, onnan Birminghambe és Manchesterbe) Értekezés Magyarországról címmel. Beszédeim Magyarországról arra voltak szánva, hogy a magyar ügyekkel ismeretlen külföld előtt eloszlassan az ellenünk szólt rágalmak ködét. Két feladat áll előttem: vázlatát adni az 1848-49-iki események természetének, - s megcáfolni az ármányos ámításokat, melyekkel ellenségeink, saját bűneiket palástolandó, a világ közvéleményét tévútra vezetni s rokonszenvét tőlünk elfordítani iparkodtak.

Előadásaiban, felolvasásaiban részletesen foglalkozott a magyarság és a vele együtt élő nemzetiségek viszonyával, a nyelvkérdéssel, a pánszlávizmus veszedelmével, a szabadságharcot megelőző reformmozgalommal, a 48-as törvényekkel, a magyarellenes törekvésekkel, az orosz seregek benyomulásával és a szabadságharc elbukásának okaival. Szigorú kritikával illette lord Palmerstont, Anglia volt külügyminiszterét, aki a szabadságharc idején – érthetetlen módon – nem a magyarok szabadságküzdelme, hanem az osztrák dinasztia ügye mellé állt.

Kossuth emigrációs munkája Magyarország felé fordította a világ rokonszenvét. Ha történetesen III.Napóleon nem köt békét Ausztriával és Olaszország nagy államférfija, a magyar ügy lelkes pártfogója, Cavour nem hal meg, Kossuth talán felszabadítóként térhetett volna vissza magyar földre.
A magyar nemzetnek arra, hogy helyét a független nemzetek kerekasztalánál ne adja fel, erősebb czímlevele is van, olyan, sem moly meg nem ehet, sem a hitszegés szele el nem fujhat. E czímlevél az, hogy az idő, a teremtésnek dajkája, a magyar állammá, nemzetté ringatta egy ezredéves történelem bölcsőjében.

Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.
( Debrecen, 1849. április 14. Kossuth beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról)

A Gondviselés hosszú, dicsőséggel és szenvedéssel teli élettel ajándékozta meg. Csendes magányában olasz földön írta meg emlékeit. A turini remete késő öreg koráig munkáséletet élt. Amikor 1894. március 20-án meghalt, halálát az egész magyar nemzet és a művelt világ megsiratta.

Kossuth végső nyughelye (Fiumei úti sírkert)

Alsóörs is őríz emlékeket a szabadságharc idejéből. Vargha Lajos, aki főhadnagyként szolgált Komáromban, hosszú életet élt. Itt vett birtokot a Kermencsi-dűlőben, itt nyugszik az alsóörsi temetőben feleségével együtt.

A bécsi születésű May János is a szabadságharc katonája, tisztje, vezérkari rangban a dicsőséges tavaszi hadjárat idején, Komárom eleste után bujdosó sok társával együtt. Törökországban találkozik Kossuthtal, ezután visszatérve Magyarországra, a Mack Károly-féle ellenállási mozgalom egyik szervezője. A terv kitudódik, a börtönben sem válik árulóvá, inkább az önkéntes tűzhalált választja, felgyújtja matracát. E történet másik változata szerint a császáriak elől menekülve Alsóörs határában gyújtja fel magát a búvóhely-nádkunyhóban.

A művelődési ház falán tizenhét név olvasható az emléktáblán. Ők voltak Kossuth katonái. Részletesen olvashatunk róluk az Alsóörs története (zöld könyv) és Sírkert a Somlyó ölén (Somorjai Horváth Piroska) c. könyvekben.

Két közkatona, Guath Péter és Guath János is temetőnkben alussza örök álmát.