HAMVAS BÉLA UTCA. Egy rövidke utca a May János út mellett kialakuló új lakótelepen, összeköti a két testvértelepülés nevét viselő utcát.
Sem aszfaltja, sem táblája nincs még, csak a neve, nehezen találtam meg térképünkön.
A magyar írósorsok között nem ritka a hányattatott sors, mellőzöttség, s az utókor lassú fel- és elismerése, hogy a korában mellőzött mégis értéket teremtett írásaival……… Hamvas Béla is ilyen írónk. Huszonkét évvel halála után posztumusz Kossuth-díjjal, hat évvel rá Magyar Örökség díjjal ismerték el munkásságát.
Hányattatott sorsot írtam, neki ebből bőven kijutott. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, akik átéltek két világháborút s az azt követő Rákosi-korszakot, az 56-os forradalmat és utána a konszolidáció időszakát.
A Felvidéken, Eperjesen született evangélikus lelkész fiaként 1897-ben, de Pozsonyban nevelkedett, édesapja - lelkészi hivatását feladva - ott vállalt tanári állást. Tehetsége korán megmutatkozott, elsősorban zenei téren, de középiskolásként már az írás vonzotta inkább. Az első világháború idején először önkéntesként jelentkezett katonai szolgálatra néhány diáktársával együtt, az ukrán fronton sérült meg, majd egy évvel később az észak-olaszországi frontra vezényelték. Szlovéniában bombatalálat érte szerelvényüket, ő is megsérült. 1919-ben a család Budapestre költözött, mert édesapja nem tett hűségesküt a megalakuló csehszlovák kormánynak. Ő a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német-szakos hallgatója lett. Első írásai még Pozsonyban jelentek meg, később a Budapesti Hírlap munkatársa. 1927-ben könyvtárosi állást vállalt a Fővárosi Könyvtárban. Közben írt, regényt, tanulmányt, kritikát bőséggel, közel háromszáz írását közölték a fővárosi lapok.
Szellemi közösséget keresve és remélve a Sziget-kör egyik alapítója, csalódásairól, keserű tapasztalatairól a Magyar Hyperion c. írásában számolt be.
A második világháború is tartogatott izgalmat bőven. Megjárta a szovjet frontot, Németországba tartó menetszázadától megszökött, Budapesten katonaszökevényként bujkált az ostrom alatt, elfogták az oroszok, Szibériába csak azért nem került, mert ismét megszökött. Budapest ostromakor találat érte házukat, lakásukat is, semmijük sem maradt. „A sötét esztendőben minden földi vagyonomat elvesztettem… Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de jó… Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság.”
1951-ben elnémították, B-listára került a korszak befolyásos kultúrpolitikusának, Lukács Györgynek köszönhetően. Ekkor váltott földműves igazolványt, sógora szentendrei kertjében kertészkedett, egy darabig itt is lakott, s írt tovább a mellőzöttség tudatával is. Több kötetnyi munkája született itt, köztük az újraírt Ördöngősök c. regénye, amit aztán gondosan elrejtett az ágyneműtartóba. Amikor aztán kénytelen volt hivatalosan is munkaviszonyba állni, raktárosként dolgozott évekig, Inotán, Tiszapalkonyán, Bokodon. S minden szabad és lehetséges percében olvasott, írt, fordított, szanszkrítül és héberül tanult. S egyik főnökét felkészítette az érettségire. A forradalom után megpróbálta könyvtárosi állását visszaszerezni, eredménytelenül. 1964-ben nyugdíjazták, így már nem csak hétvégeken járt Budapestre, vissza is költözött. Második házassága Kemény Katalinnal alkotói közösséget is jelentett számára. A műfordítóként dolgozó társ honoráriumából kis kertet vásároltak Szentendrén, tavasztól őszig itt éltek, kertészkedtek, írtak. Élete utolsó évében az alkotói lendületet megtörte a gyakori betegeskedés, 1968. november 7-én agyvérzés végzett vele. Szentendrén temették el.
A feledésbe taszító csend a 80-as évek elején tört meg. A Galaktika c. folyóiratban jelentette meg Kuczka Péter szerkesztő Hamvas egyik írását, a Perui vázák esztétikája c. esszéjét. Ezt követte az első önálló Hamvas-kötet, a Világválság, később a Karnevál…. tízezer példányban, napok alatt elfogyott. Megkezdődött Hamvas rehabilitációja.
Méltán népszerű s ismertebb munkája a Bor filozófiája c. könyve, ami a Balaton-felvidéken akár kötelező olvasmány is lehetne. Kevéssé tudott, hogy évekig kertészként is dolgozott, talán ebbéli megfigyeléseit, gondolatait fogalmazta meg a Babérligetkönyvben. Magam is most fedeztem fel az író után kutatva, érdemes elolvasni (s lehetséges is a neten). Ő maga imakönyvnek nevezi ezt az 1930-1942 között született esszéinek gyűjteményét, ahogy ő írja: „szívem szerint való imák ezek, mert a természet imádkozik: a virág, a csillag, a madár, a könyv; de imádkozik benne a szem, a fül, az ujj, a nyelv, az ízlés, az összes érzék, és imádkoznak benne: a gúny, az irónia, a vidámság, a kedély, a jó étvágy, a szerelem, a bölcsesség.”
Életében olyan természetes szükséglet volt az írás, a minden napos elfoglaltság, mint a levegővétel. Kedvenc műfaja az esszé volt, ami kísérletet jelent, benne a személyesség megőrzésével. Így vált – minden mellőzöttség ellenére is – a 20. század egyik kimagasló gondolkodójává.
Balatonfüred, Tagore-sétány, Hamvas Béla fája
Balatonfüreden alakult meg öt házaspár összefogásával a Hamvas Béla Asztaltársaság 2000-ben, céljuk Hamvas Bélának, a 20. század egyik legnagyobb magyar gondolkodójának bölcseletét széles körben megismertetni és az ő szellemiségéhez közel álló tevékenységeket támogatni.
Születése napján (márc.23.) megemlékezést tartanak az emlékére ültetett hársfa és emléktábla előtt, ahol minden évben más-más nyelven olvassák fel a FÁK c. esszéjének egy részletét. S az évente megrendezett Hamvas Napok gazdag programmal őrzi, ápolja az író emlékét.
Csiszár Edit
