A Varázserdő élni kezd

Nyomtatás

Tavaly november elején sajtótájékoztatón mutatták meg és ismertették a Varázserdő-Varázserő Látogatóközpont projekt első ütemének elkészült elemeit, az épületet, az amfiteátrumra emlékeztető lépcsős nézőteret, a bejárati részt. 

Akkor ott a folytatásról is esett szó, ma ennek a folytatásnak újabb megvalósulásával találkozhatott az, aki ellátogatott az első koncertre, IVÁN SZANDRA estjére.
A bejárat mellett a teraszon vendégek ücsörögnek, kávéznak, üditőznek, hiszen üzemel már (legalábbis a programok idejére) a büfé. A fal árnyékában zenét kever egy fiatalember, a plakát szerint titzkrisztián.

Az épület közelében fehérlik a tekintélyes méretű jurta, csillagvizsgálódások és egyéb programok helyszíne lesz, előtte egy kis játszótér várja majd a kicsiket. A jurta is megnyílik az érdeklődőknek, planetáriumi vetítéseket kínál a hosszú hétvégére.

Oldalt egy kis fedett színpad, előtte székek, pár asztal, mindenki oda ül, ahová éppen jól esik neki. Egy szinttel feljebb labdát ütögetnek gyerekek és felnőttek. Az előadás alatt is a sötétben, de nem zavar senkit. Még egy szinttel fölötte egy jókora vöröskő fej elhelyezve a tér mindentlátó pontján. Sejtelmes és impozáns a napelemes megvilágítás fényében.
Az előadó nevét eddig nem ismertem, de ezen az estén megjegyeztem és a szívembe zártam. Az énekes-zongorista-zeneszerző hírnevet szerzett már több országban is, miután zenei tudását megalapozta itthon és az USA-ban. Zenei pályafutásának állomásait, elismeréseit bárki megtalálhatja a neten. Egy régebbi interjúból idézek: Zenésznek lenni számomra annyi, mint az emberek szívéhez eljutni, a napjaikba belecsempészni valami jót, egy kis boldogságot, egy olyan különleges dolgon keresztül, amit úgy hívnak: zene. Hatni és hatás alatt lenni!
 


Iván Szandra és Bille Gergő

Ennek lehettünk tanúi ezen a szép, meleg nyári estén. Igaz a hullócsillagok beígért látványa a felhősödés miatt elmaradt, de egy csillagot azért láttunk földközelben, egy mosolygós, barátságos, közvetlen fiatal előadó személyében.
Ezen az estén a régi pesti kávéházak hangulatát idézte meg műsorával olyan valamikori slágerekkel, amiket mindenki ismer, s még ma sem érez elavultnak, hiszen az emberi érzések nem változnak a divattal és az idővel. Jól megfértek itt a dalok egymás után az erdő csendjében, a válogatás vezérelve az életben is igaz: a szépet keresni. Egymástól távoli szerzők és énekesek dalai így szereztek örömet a hallgatóságnak. Karádi Katalin ismert dalai és az Yves Montand által sikerre vitt dal, a Hulló levelek (a magyar Kozma József szerzeménye) ugyanazt sugallják, amit Luis Amstrong Wonderfull world című híres dala. Az élet szép még a csalódások és fájdalmas veszteségek után is.
Iván Szandra partnere ma este a színpadon Bille Gergő trombitás volt, aki szólóival is nagy tetszést aratott.
Lassan itt az éjszaka……. szólt az utolsó, ráadásként elhangzó dal. Szép este volt. Mi elindultunk a vaksötét erdei úton hazafelé elemlámpánk gyenge fényével világítva.

Csiszár Edit