Mici néni "három" élete

Nyomtatás

Kellemes, szórakoztató estével lepte meg a Pannon Várszínház társulata az alsóörsi Strandszínház népes publikumát: a 60-as évek népszerű vígjátéka, a Mici néni két élete került színre. Hogy ennek az írásnak a címében miért szerepel mégis három? Az alábbiakból kiderül.

A színmű készítőinek dolga nehéz is volt, meg nem is. Mondom ezt azért, mert ez az alkotás a magyar filmgyártás legjobbjai közül való az örökzöld cselekmény és a Kiss Manyi – Páger Antal nevével aposztrofált főszereplők emlékezetes alakítása nyomán. Felmerül a kérdés: nem hasonlítjuk- e össze óhatatlanul is a szinte személyes ismerőseinké vált szereplőket a ma művészeinek alakításával, a filmvászon nyújtotta lehetőségeket a strandszínházéval? Ezt a kérdést még az előadás előtt tettem fel a színház igazgató – főrendezőjének, Vándorfi Lászlónak. Válasza: A darabválasztás akkor is aktuális volt, az ma is. A körülmények, az emberi tulajdonságok időtállóak. Az volt a célunk, hogy egy kellemes estét szerezzünk közönségünknek. A környezet és ez a szórakoztató vígjáték egyaránt alkalmas az érzelmek befogadására. Játszottuk már kőszínházban is, Egerben, a Hangvillában. Jó volt a fogadtatás, szerették a kollegák is. Nehézséget inkább az okoz, hogy másodszor építjük újra a színházat, nehéz a Covid - járvány után talpra állni. Annak viszont örülök, hogy nem kellett senkitől megválnunk, teljes hittel játszunk tovább. A nézők előtt pedig le a kalappal, fegyelmezetten, maszkban nézték végig az előadásokat, helyt álltak, erőt adtak nekünk ebben a nehéz helyzetben. A gyerekelőadások sikerének különösen örülünk.

Ezen bevezető gondolatok után foglaltam el helyem a Strandszínház nézőterén, ahol néhány órával korábban még strandolók élvezték az idén kiváltképp kedvező időjárási viszonyokat és a Balaton áldásait. Ám a képzeletbeli kaleidoszkóp tovább forgott, s bár háttérként továbbra is ott csillámlott az ezerarcú tó, mi nézők fokozatosan beköltöztünk Mici néni kiadó lakásába. Nem kellett soká várni arra, hogy megismerjük őt magát is. Mici néninek, a szeretnivaló, humánus idős hölgynek, aki korát meghazudtoló módon telve van életkedvvel, az első pillanatban nyert ügye volt. Ennyi idő kellett csupán a címszerepet alakító Oravecz Editnek ahhoz, hogy meghódítsa Alsóörs közönségét. Ebben közrejátszott a szerep kínálta karakter tökéletes életre keltése, finom megjelenése, színészi kelléktárának eszközei és az a természetesség, amely minden mozdulatából áradt. Elhittünk neki mindent, amit csinált. Ha kellett énkelt, ha kellett táncolt, máskor tipegett bájosan, vagy éppen motorozott, attól sem zavartatva magát, hogy fordítva ül a vasparipán, merthogy az alkotók a humor morzsáival sem szűkölködtek a különféle figurák megformálásakor.

Jutalomjátékához Mici néni kiváló játszótársakra talált. Gondolok itt a Gál Alfréd taxist alakító Keresztesi Lászlóra, akit már sokféle szerepben láttunk, és aki ezúttal azt is felvállalta, hogy „múljék felette az idő.” Hálás feladat, kitűnő alakításokra ad lehetőséget Szente Árpád Csaba és Telegdi Kamilla (más szereposztásban Egri Zsófia számára) Kati és Laci, a gyermeket váró, lakást kereső ifjú pár szerepének eljátszása. Mici néni barátnője, Rózsi bőrébe Pap Lívia bújt, Kovács Ágnes Magdolna a házmesterné, Mariska szerepében remekelt. Őket nézve arra gondoltam, hogy mennyivel tisztábban lát az ember különféle élethelyzeteket, ha görbe tükröt tartanak elé. A színház társulata ért ahhoz, hogy ezt mások is észre vegyék. Ebben segít Bóbis lászló koreográfiája, díszleteivel Kovács Yvett Alida, valamint a hangulatfestő zene Győri Judit jóvoltából. Hámos György és Vajda Anikó tett arról, hogy Mici néni újabb lépést tegyen felfelé a siker grádiuszán.

Az időtlen cselekményről, a lakáshelyzetről, a különféle korosztályok együttéléséről és annak speciális kérdéseiről szándékosan nem szóltam, úgy érzem, tárt kapukat döngetnék vele. Jól tudjuk azt is, hogy amíg a végkifejletig eljutunk, Mici néni kettős élet él. Teszi azt szeretnivalóan, hitelesen, mindenki által elfogadható módon. Írásom elején utaltam arra, hogy a mi Mici nénink, Oravecz Edit színművésznő még ennél is tovább ment. Ezúton mondok köszönetet azért, hogy bepillantást engedett valódi énjébe, melynek során nemcsak a művészt, hanem magát az embert is megismerhettem, hacsak egy rövid időre is.

 

A művésznővel az előadás másnapján találkoztam a Hangvillában. Korábban nem ismertük egymást személyesen. Aki szemben ült velem, elsősorban nem a sikeres színésznő volt, hanem egy kristálytiszta tekintetű, nyílt, őszinte ember, akinek zsigereiben van a visszafogott, finom elegancia, a tökéletes megjelenés igénye, az emberi dolgok iránti érdeklődés, a tudásvágy és a segítőkészség. Úgy gondolom, hogy bárkivel, bármikor megtalálja a megfelelő hangot, ami az ő pozíciójában különösen fontos. Készültem, szerettem volna tőle kérdezni valamit. Előbb azonban ejtettünk néhány szót arról, hogy gyermekkorának helyszínei, különösen Szécsény milyen mélyen élnek lelkületében. Tizenegy éves korában került Budapestre, a szakma fortélyaival a Nemzeti Stúdiójában ismerkedett meg (jó iskola volt – mondja). Sorsa Kecskeméten teljesedett be, Jancsó Miklós és Vándorfi László tett róla, hogy ez így legyen. Harmincnyolc évvel ezelőtt kapott egy egyetlen mondatból álló szerepet, így hangzik: „Én nem hagylak el téged”. Oravecz Edit betartja a szavát. Veszprémbe már együtt jöttek.

És most következzék az, hogy mit rejt a cím. Mici néni harmadik élete privát jellegű, hiszen ő nemcsak művésze a Pannon Várszínháznak, hanem igazgatójának felesége is. A továbbiakban erről a „szerepéről” beszélgettünk:
Fiatalon az „ide nekem az oroszlánt is” elvet vallottam, szerettem volna mindent eljátszani – mondta. A férjem viszont jól tudta, hogy mi való nekem, én pedig soha nem éltem vissza a helyzetemmel. Így adódott, hogy ha jól belegondolok, Mici néni az első főszerepem, amit huszonegy esztendő színházi tagságom során játszom. Ehhez a hivatáshoz alázat kell, és az bennem megvan. Hibám, hogy kishitű vagyok, szükségem van megerősítése. Kollegáimmal jó a kapcsolatom, többen vannak, akik baráti körünkbe tartoznak. Óvom, féltem a fiatalokat, segítjük egymást. A magánéletben természetesen elsősorban a társam az, akit szeretnék megkímélni az élet gondjaitól. Ahogy múlnak az évek, neki egyre több terve van. Büszke vagyok rá. Arra is van lehetőségem, hogy a saját életem formáljam, rendelkezem „énidővel”. Sok barátom van, szívesen vagyunk együtt. Ha pedig majd eljön az ideje, hogy én is nézőként jöjjek el az alsóörsi Strandszínházba, mindenkor szép emlékekkel és jószívvel teszem azt.

Köszönöm a beszélgetést!

Kovács Piroska