Kiállítás a Török házban. Huszonnégy évvel ezelőtt alakult egy kis csoport Alsóörsön festeni szerető és azt tanulni akaró emberekből, magukat festőörsnek nevezték.

Hosszú éveken keresztül vasárnap délutánonként találkoztak, mesterük Horváth Lajos festőművész lett, aki 2019-ben bekövetkezett haláláig tanította, támogatta őket. A Török Ház idei első kiállítása e csoport tagjainak munkáiból látható, lent a pincében és a mesterükről elnevezett, Balatonra néző szobában elhelyezett képekből.

A szép számban összegyűlt érdeklődők a balatoni kilátásban gyönyörködve hallgathatták Hada Veronika énekét mintegy bevezetésként, majd befejezésként is. A kiállítás megnyitására dr.László Péter művészettörténészt kérték fel, aki személyesen is jól ismerte, barátságban állt Horváth Lajossal. Nem csoda, hogy beszédét a mester emlékének megidézésével kezdte, a Nemzeti Galéria egykori főigazgatójának, Bereczky Lórándnak véleményét is tolmácsolva: Olyan problémák megoldásához kereste a szürrealizmus eszköztárában a lehetőségeket, amelyek az elvonatkoztatott lényeg képi kifejezését is lehetővé tették. Filozófikus igényű problémák, elvont morális kérdések és csak az emberre jellemző szituációjelzések jelennek meg művészetében… Horváth Lajos emléke a Hegedűs c. képe által képviseltetik a kiállításon, az ízléses meghívón is ez látható. Fenyvesi Júlia volt társuk emléke is kép formájában van jelen a kiállításon.

A művészettörténész beszélt a festészet szinte robbanásszerű átalakulásáról is, demokratizálódásáról, mindenki számára hozzáférhető lett…… Mint mondotta, ennek a kiállításnak is fő témája a természet,, a táj abban a felfogásban, ahogy az az impresszionizmusból táplálkozik. Mindenki hozzáadja egyéniségét, átszűri magán az élményt….. A kiállító alkotók képeiről is szólt, érdemes visszaidézni:

Van, aki részletező kidolgozásban, más nagy felületekkel dolgozik, merész színkompozíciókkal, vagy visszafogottabban, de érződik egy hangulat, üde, friss, napfényes (Pitrók Éva), vagHorváthy valami magányosságot, valami nyugtalant sugalló (Frank Szabó Sándor), vagy éppen valami varázslat, valami titkokat rejtő sejtelem (Zircher Márta); Nagy Ágota Virágszedők c. képe színvilágával örömmel tölti el, aki ránéz, számomra Szinnyei Merse Pált idézi fel; Fenyvesi Júlia Vitorlások képe, különös, egyedi hangulatú, a kihalt parton a néma árnyékok, a tűző napfény elgondolkoztat, az ember óhatatlanul valami titok után kutat. Szesztai Attila Festő a szabadban, már-már expresszionista képe, szertelennek tűnő színválogatása, vidámságot keltve harmóniába egyesül; Horváth Vera képeire a kiegyensúlyozott szerkesztés és színvilág a jellemző, Keskeny Ildikó kiforrott, egyéni stílusához, kedvelt virágos témáihoz a Befagyott patak képén most egy téli hangulatot örökít meg, magányos sétán hallani a roppanó ágakat is. A másik kedvelt téma a csendélet, amelynek szép példáit látjuk Keskeny Ildikó, Papp Ildikó és Kosztolányi Rózsa művészetében.

Az elmúlt években is többször megmutatták munkáikat, s akik ezeket a kiállításokat látták, láthatták a fejlődést, finomodást, kísérletezést is. Teljes mértékben osztom László Péter szavait, ezért záró szavait is idézem: Öröm ez a kiállítás, öröm az alkotók számára, s öröm a látogatók számára. Egy közösség, mely örömét leli az alkotásban, megmutatja magát. Mert a művészet célja valahol mégiscsak ez.

A kiállítás június 18-áig tekinthető megcsütörtöktől vasárnapig 13-19 óra között.

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotóival: