A magyar nyelv napja. Nem pirosbetűs ünnep, nem is munkaszüneti nap november tizenharmadika, ám jelentősége felér az ily módon jelölt alkalmakkal.

Ezen a napon történt ugyanis 1844-ben, hogy V. Ferdinánd magyar király szentesítése alapján a latin és a német nyelv közötti párharcból egy harmadik, gyönyörű anyanyelvünk került ki győztesen, és vált hivatalos államnyelvvé.

Ebben az időben a reformkornak és a nyelvújításnak köszönhetően a magyar nyelv már alkalmas volt arra, hogy ezt a pozíciót betöltse. Rengeteget tettek érte elődeink, nagy nevek fémjelzik a bejárt rögös utat, de sikerült! Óvjuk, féltsük, vigyázzunk rá napjaink veszélyforrásai között is! Mi tagadás, vannak, de miként azt az alábbi sorok is igazolják, alapjában véve jó kezekben van ez a rendkívül fontos ügy. Ezt az általam megkérdezettek véleménye is igazolja:

Elsőként a Csiszárné Huszár Judit vezette Napraforgó Óvoda és Bölcsőde kollektíváját kérdeztem:

Az anyanyelvi nevelés kulcs a világ megismeréséhez, ezért nagyon fontosnak tartjuk az óvodáskorú gyermekek esetében. Valamennyi óvodai tevékenységforma keretében megvalósuló feladatunk, mely átfogja mindennapi tevékenységünket az anyanyelv közvetítésével jut el a gyerekekhez: az ismeret, a tudás, az információ. Célunk, hogy megismerjék, megbecsüljék, szeressék óvodásaink az anyanyelvüket, ezáltal gazdagodjanak kapcsolataik, fejlődjön kommunikációjuk, anyanyelvi kultúrájuk.

Az Endrődi Sándor Református Általános Iskola ezirányú munkájáról Varga Adrienn Lilla történelem szakos tanár adott felvilágosítást.

November 13. a magyar nyelv napja, mivel 1844-ben ezen a napon fogadta el az országgyűlés a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánító törvényt. Iskolánk egyik fő feladatának tekinti, hogy figyeljen anyanyelvünk igényes, kifejező használatára. Ez a cél kiemelten megjelenik a magyar nyelv- és irodalom, illetve a történelemórák keretén belül, például versek, nyelvtani feladatok, történelmi nyelvi források elemzése kapcsán. Ugyanígy az iskolai rendezvényeknél, versenyeknél is nagy hangsúlyt kap a magyar nyelv ápolása. Éppen esedékes, hogy iskolánk meghirdette a Karácsonyi mesélő pályázatot, melynek során várja diáktól, szülőtől és kollegától egyaránt a karácsonyi történeteket.

Eötvös Károly Művelődési Ház és Könyvtár – Molnárné Mile Anikó könyvtáros

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” /Bessenyei György – Magyarság 1778/.
Az anyanyelv fejlesztésének egyik leghatékonyabb módja az olvasás. A könyvtár polcain megbújó kötetekben olyan rejtett kincsekre bukkanhatunk, amelyekkel felfedezhetjük, s egyben megőrizhetjük nyelvünk értékeit.

Olvasóvá válni, megszeretni az olvasást kisgyermekkorban kezdődik. Az a gyermek, akinek naponta mesélnek, gazdagabb szókinccsel rendelkezik majd, hiszen a felolvasás nagyban hozzájárul a szövegértés és a szövegalkotás, az anyanyelvi kompetenciák fejlődéséhez. Nagyobb eséllyel válik belőle olvasó felnőtt. Ráadásul egy gyermek nem csak olvasó, olvastató is. Iskolás koráig jellemző, hogy az általános iskolás évek alatt „mumusnak” számító kötelező olvasmányokat, régies nyelvezetű szépirodalmi műveket felnőttként érettebben, jobb szívvel újra kezünkbe fogjuk.

A könyvtár korosztálytól függetlenül mindenki számára elérhető módon nyújt lehetőséget anyanyelvünk szépségeinek ápolására.

DR. Kincses Edit, az esztergomi Római Katolikus Tanítóképző Főiskola ny. professzora, író – műfordító

Számomra a magyar nyelv a biztonságot jelenti. Értem, amit hallok, olvasok. És engem is értenek. Jó annak, akit értnek.

Gyárfás Endre József Attila – díjas író, költő, műfordító
A magyar nyelv mindent kibír. Istenkáromlást, káromkodást, átkozódást, mocskolódást. De fohászt, dicséretet, szerelmi vallomást, becézést is.

Jártam a világot, igaz csak 24 évemen túl. Az egyik legszívmelengetőbb úti élmény akkor ért, amikor az idegen környezetben egyszerre csak magyar szót hallottam meg. Most kinézek az ablakon. Ha Amerikában lennék, azt mondanám: it s raining. Itthon azt mondom: esik, esdegél, szemerkél, szemereg, szemetel, szitál, cseperészik, később majd zuhog, záporozik, zúdul, ömlik, szakad.
Nemrég jelent meg egy új kötetem, a „Világra tárt ablak” a címe. Néhány tucat versfordítás van benne. A közhely szerint verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni. Ha olvasod, a gúzst nem látod, csak a tánc gyönyörködtet.

Végezetül egy igazi kuriózum: Kárpáti Melinda indológus – kulturális antropológus

Vajon hagytak-e őseink valamilyen kulturális lenyomatot Indiában? Ha erre a kérdésre keressük a választ, érdemes Körösi Csoma Sándor (1784 – 1842) életművéhez nyúlnunk, aki nemcsak könyvtáros, nyelvtudós és orientalista volt, hanem a tibetológia alapítója is. Elhivatottságáról az alábbi sorok is tanúskodnak: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet olyan tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos még folyamatban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Körösi Csoma Sándor nyelvtudósként szenvedélyesen kutatta a szanszkrit és a magyar közötti hasonlóságot is. Többezer szógyök hasonlóságát ismerjük a két nyelv között, például: tapad – tap, égen – agnis, karc – karc, mag – mah, beszél –bhas. „Körösi Csoma Sándor szanszkrit - magyar jegyzéke 1984-ben az MTA gondozásában 800 példányban jelent meg, 500 magyar szót tartalmaz szanszkrit jelentésével együtt. A hasonlóság is, de az azonosság is könnyen felismerhető. A kiadvány előszavában olvashatjuk, hogy ezen „írása… a szanszkrit és az indoárja nyelvek magyarral való összehasonlításának kísérletére vonatkozik. Ez kétségtelenül kényes kérdés, amelyet csak óvatosan közelíthetünk meg.”

Kovács Piroska