• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

UTCAMESÉK 42. -MÁRCIUS 15. UTCA

Nyomtatás

MÁRCIUS 15. UTCA. 1848. márciusának idusán történt. „Egy reggeltől estig tartó fényes álom volt ez az egész nap. Egy folyamatos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj…

Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel” – írta Jókai Mór.

Előzmények
Ez a tavasz, a „népek tavasza” más volt, mint a többi. Forrongott Európa. Megérett az idő arra, hogy országai kifejezést adjanak szabadságvágyuknak, célul tűzve ki az önkényuralmak felszámolását, köztük annak egyik alappillérét, a cenzúrát. Hozzánk Dél-Itálián, Párizson, Bécsen át vezetett az út. A forradalom szikrája nálunk is azonnal lángra lobbant, ám a hasonló történésekkel összehasonlítva egy lényeges különbséggel: a szabadság, Petőfi szavaival élve ez a „szép csecsemő” azért a legszebb testvérei közül, mert nem vérben született.

Ezekben a napokban Pozsonyban országgyűlés zajlott. Kossuth beterjesztett felirati javaslatában összefoglalta a reformtörekvések célját. Ez képezte a későbbi 12 pont alapját. A javaslatot az alsótábla elfogadta, a felsőtábla viszont aláírásgyűjtést javasolt az udvar támogatását biztosítandó. Az Ellenzéki Kör tagjai ezt másképpen gondolták.

Mi történt 1848. március 15-én?
A Párizsban kitört forradalom hírére az a radikális értelmiség vette kezébe az irányítást, akiket az utókor márciusi ifjak névvel illet. Petőfi – mint írja – egy Pesttől távol eső megyében (konkrétabban Veszprémben) értesült a történtekről, látogatásának emlékét emléktábla őrzi. Kétségek között sietett vissza Pestre, nehogy valamiről lemaradjon. Jókor érkezett. A nap eseményei a Pilvax kávéházban kezdődtek, ahol többek között Jókai, Vasvári, Tompa is jelen volt. Itt fogalmazzák meg „Mit kíván a magyar nemzet?” címmel a 12 pontot, Petőfi itt írja (és a közhiedelemmel ellentétben nem a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hanem itt szavalta el először új költeményét, a Nemzeti dalt.

Hogy miért éppen március 15-e?
Eredetileg négy nappal később, a Rákos mezején tartandó József napi vásár forgatagában akartak összegyűlni támogatói aláírásgyűjtés céljából, de a bécsi forradalom hírére a tömeget 15-én már nem lehetett visszatartani. A szabadság csarnokának nevezett Pilvax kávéházat elhagyva a pesti egyetemekre mentek, ahol a lelkes fiatalok csatlakoztak hozzájuk. A következő „jelenet” a Landerer nyomdában játszódott le: Landerer úr (aki korábban közölte Jókai és Petőfi írásait) azt mondta, hogy kívánságukat, a 12 pont és a vers kinyomtatását nem engedélyezheti, ( ám ha lefoglalnák a nyomdagépeket?) Délelőtt már „ezeresen” csomagolva szórták ki az ablakokon a kinyomtatott röplapokat.

Délután szakadt az eső. A Nemzeti Múzeum előtt tízezres tömeg hallgatta Vasvári, Irinyi szónoklatát és a már híressé vált friss sajtótermék szövegét, majd elhatározták, hogy az ideiglenes hajóhídon át Budára mennek a Helytartótanácshoz. Jó útirányt választottak, a várban tüzérek várták őket. Fegyveres harcra azért nem került sor, mert féltek saját hadseregük olasz tagjainak rokonszenvétől, és nem ismerték az esemény valódi célját. A márciusi ifjak eredménnyel jártak: sikerült a rabságban sínylődő Stancsics Mihályt börtönéből kiszabadítaniuk és ünnepélyesen Pestre kísérniük. Az agg író – politikus e nap emlékére nevét Táncsicsra változtatta (miként azt egyik elhunyt kislánya ejtette, aki a Stancsicsot nem tudta kimondani).

Este újabb diadalittas órák következtek. A Nemzeti Színház műsorán Katona műve, a betiltott Bánk bán szerepelt. Az előadást néhány jelenet után megszakították, mert újabb tömegek érkeztek Táncsicsot várván. Őt azonban annyira megviselték a börtönévek, hogy nem volt képes a kívánalomnak eleget tenni. Az előadás nem folytatódott, március népe új műfajt rögtönzött: egyszerre szavalt, énekelt mindenki, ki – ki kedve szerint a Himnuszt, a Nemzeti dalt vagy éppen Erkel: Hunyadi Lászlóját. Történt még egy sokszor felemlegetett epizód: Itt ismerkedett meg későbbi feleségével a romantikus lelkületű Jókai és az ünnepelt művésznő, Laborfalvi Róza, aki maga tűzte nemzetiszín kokárdáját az író ruhájára.

Petőfi naplója híven követi az eseményeket az első pillanattól kezdve. Nyíltan megvallja kétségeit (például a Pilvax-béli kezdetek tömegdemonstrációvá szélesedő sikerével kapcsolatosan, március 14-e éjszakáját, amikor imádott Júliája nemzetiszín fejkötőt varrva virrasztott mellette, azt, hogy ő csak arra van hivatva, hogy az első lökést megtegye, a többit Istenre bízza és azokra, akik arra vannak rendelve, hogy folytassák azt.

Utószó
1848. március 15-e betöltötte történelmi szerepét. A fővárosi eseményeket megmozdulások követték az egész országban. A bécsi udvar nem merte Kossuth javaslatait visszautasítani. Megalakult a Batthyány Lajos vezette első felelős független magyar kormány, lehetővé vált a polgári fejlődést. Igaz, hogy nagy árat fizettünk érte. Ahhoz, hogy Magyarország valóban békés, boldog, független ország lehessen, még nagyon hosszú út, sok harc és szenvedés vezetett.

Március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója (egyben a magyar sajtó napja)1990 óta hivatalosan is nemzeti ünnep. Hogy miért? Petőfi az alábbiakban megfogalmazta:
„Magyar történet múzsája/ Vésőd soka nyugodott./ Vedd föl azt örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot!/ Nagyapáink és apáink míg egy század elhaladt/ Nem tevének annyit, mint mink/ Huszonnégy óra alatt”.

 

Kovács Piroska

 

Praktikumtár

Kelet Balatoni Programok

Turisztikai Fejlesztés

Magyar falu Program

Széchenyi Terv Plusz

Kerékpárút

Balaton riviéra

Vízparti szállás