ERKEL FERENC UTCA „A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk eszményítve Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a miénk.
Ez örökíti meg Erkel alkotásait, míg magyar él, míg a magyar haza él” – írta Jókai Mór.
Zeneszerző volt és karmester, zongoraművész és a kor legjelesebb zenei intézményeinek vezetője. Neve egybe forrt a magyar nemzeti opera és nemzeti imádságunk, a Himnusz megszületésével. Géniusza magas szintű műveltséggel és mélységes humánummal párosult, népszerű ember volt. Emellett nemzetközi szinten elismert sakkozó, a Pesti Sakk – kör megalapítója. A Magyar Állami Operaház homlokzatán álló szobrát Kisfaludy Stróbl Alajos még életében elkészítette.
Erkel József zenész és Ruttkay Klára gyermeke 1810. november 7-én született Gyulán. A fiú zenei tehetsége korán megmutatkozott. Első oktatója édesapja és egy lengyel muzsikus volt, majd a pozsonyi bencés gimnáziumban tanult tovább. A klasszikus zenei műveltség alapjait Klein Henriktől sajátította el. Útjának következő állomása Kolozsvárra vezetett, ahol már tanított, valamint karmesterként és zongoraművészként is sikereket ért el. A magyar zene szépségének és értékeinek megismertetésében kiemelkedő szerepe volt Ruzicska György zeneszerzőnek és Brassai Sámuel polihisztornak. Kolozsvárott töltött éveiről maga mondta, hogy ott kapta mindazt, ami szívügyévé tette a magyar zenét.
Pályafutása 1835-ben Pesten folytatódott, ahol többek között a Pesti Magyar Színház operatársulatának karnagya lett. Közben koncertezett, nem kisebb pályatárssal, mint Chopin. A két huszonéves művész Chopin e-moll zongoraversenyét is előadta. Nem váratott magára sokáig Erkel első nyomtatásban megjelent kottája, a Duo brillant című hegedű – zongorafantázia sem. 1840-ben történt valami fontos: Erkel megírta első operáját, a hagyományos, de már új elemeket is tartalmazó Bátori Máriát, melynek librettója, csakúgy, mint a két következő Erkel operái is, Egressy Béni munkája. Kortörténeti érdekesség, hogy ekkor nevezték először Nemzeti Színháznak a később legendássá vált játékszínt. Bátori Máriát történelmünk jól ismert alakjai követték, köztük (a teljesség igénye nélkül) Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György és mások. Fülbemászó és tragédiákat festő dallamok váltják egymást ezekben a művekben, némelykor feszültséget keltve, máskor a leggyengédebb érzelmeket közvetítve, gondolok itt például a Bánk bánból a Tisza-parti jelenetre, a híres La Ggrange - áriára a Hunyadi Lászlóból, azt pedig az egész ország tudja, hogy „meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály”. Remekmű valamennyi. Nem véletlenül vette fel 1911-ben az Operaház részlege Erkel Ferenc nevét.
Az 1844-es esztendő örökre dicsfénybe vonja Erkel Ferenc és Kölcsey Ferenc nevét. Ez az év Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnuszának születésnapja, melynek szövegét Kölcsey írta, zenéjét Erkel szerezte. A „Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból” című költemény egy Balassinak tulajdonított istenes éneken alapul (később bebizonyosodott, hogy nem tőle, hanem Rimay Jánostól származik). Versét Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én véglegesítette, napjainkban ez a dátum a magyar kultúra napja. 1844-ben pályázatot írt ki a Nemzeti Színház egy új himnusz megalkotására. Erkel eredetileg nem akart nevezni, de egyrészt környezetének hozzáállása, másrészt az a tény, hogy hivatalos alkalmakkor a Gott erhalte! hangzott el hazánkban himnuszként, arra inspirálta, hogy szándékát változtassa meg. Az életéről szóló film (és benne Pécsi Sándor nagyszerű alakítása) híven tükrözi felzaklatott lelkiállapotát. Ekkor „alkotóműhelyként” bezárták egy szobába, ahol saját bevallása szerint nem jutott eszébe semmi. Híres pozsonyi tanára, Thomán István bíztatta arra, hogy ilyenkor gondoljon a város harangjaira. Ezért kezdődött az egyetlen nap alatt megírt Himnusz eredetileg harangszóval. A pályázatra tizenhárom mű érkezett- A nyertes egyhangú szavazással Erkel Ferenc műve lett. Érdekes zenetörténeti dokumentum, hogy a siker mértékegysége a taps intenzitása volt. A Nemzeti Színházban tartott bemutatón a Himnusz óriási sikert aratott, majd megindult hódító útján, amelyet még Trianon sem tudott megállítani.
A következő évek sem teltek tétlenül az ünnepelt szerző életében. 1853-ban megalapította és vezette a Budapesti Filharmonikus Zenekart, 1884-ben az újonnan megnyílt Magyar Állami Operaház igazgatója lett, ebben a minőségben világhírű zeneszerző, Mahler követte őt. 1886-ig a Magyar Zeneakadémiát igazgatta, melynek egyben zongoratanára volt. Utolsó műve az 1885-ben komponált István király. Erkel Adler Adéllal, a budavári Mátyás templom zenei vezetőjének lányával kötött házasságából összesen kilenc gyermek született, közülük négyen, nevezetesen Gyula, Elek, László és Sándor sikeresek voltak a zenei pályán, az István királyt például Gyulával közösen írta. A művészi véna tovább öröklődött: Kentaur (Erkel László) zenész, előadó, napjaink legkiválóbb díszlet- és jelmeztervezőinek egyike a híres zeneszerző leszármazottja. Azt pedig, hogy Erkel népszerűsége az idők folyamán cseppet sem csökkent, ékesen bizonyítja, hogy díjat neveztek el róla, születésének 200. évfordulóján arany emlékérmét bocsátottak ki és egy torta is viseli az Erkel nevet. Nem maradt el az erkölcsi elismerés, az utókor hálája sem. 1989-ben felkérték Kodály Zoltánt egy új himnusz megkomponálására, aki nem vállalta a megbízást. Indoka ékesen beszél önmagáért: A jelenleginél jobbat nem tudok!
Kovács Piroska
