Július 28-án, pénteken este a Mardy Gras Jazz Band és Pirovits Árpád sztepptánc világbajnok lépett a világot jelentő deszkákra az alsóörsi Sirály parkban. Azt, hogy mindenki jól érezte magát, a műsor végén felzúgó tapsvihar igazolta.
Annak, hogy szép este vár ránk, voltak előjelei. A helyszín – bármely tematikájú rendezvényről legyen is szó – mindenkor megadja azt az alaphangot, amely a jó közérzet, a meghitt hangulat, vagy akár egy felszabadult társas együttlét garanciája. Sokféle műsorban gyönyörködhettek már a Sirály parkban megforduló vendégek, különösen így nyár közepén, amikor minden balatoni település igyekszik lehetőségei legjavát kínálni vendégeinek, akik jónéven véve ezt, gyakran látogatnak el hozzánk, főként most, amikor Európában egyedülálló pozíciót tölt be ez a gyönyörű vidék. Ami pedig a kulturális választékot illeti, minden település megtalálja a módját, hogy valami újat, valami szokatlant tegyen fel választékának palettájára. Nem kivétel ez alól Alsóörs sem, ahol mindig történik valami izgalmas, valami maradandó élményt nyújtó esemény. Biztos vagyok benne, hogy ez az emlékezetes este is bekerül az alsóörsi nyár idei emlékkönyvébe.
A jelzett időben benépesült a nézőtér. Ugyanekkor a színpadon felharsant a zene. Nem is akármilyen: feszes ritmusú, dallamos, vérpezsdítő. Az a fajta. amikor nehéz ülve maradni. Élvez az ember minden hangot. Néhány perc, és a közönség tagjai, akik tevékenységüket megszakítva , a legkülönbözőbb élethelyzetekből érkeztek, befogadóvá válnak. Ekkor a zenekar népszerű vezetője, P. Petőcz András színművész, oly sok nagyszerű színmű sikeres szereplője leteszi klarinétját, és üdvözöli a szép számban jelenlévő hallgatóságot. Mint mondja, örömmel jöttek hozzánk. Kedvelik Alsóörsöt, ezért is hozták szeretettel ezt a különleges műsort, amelyet már együttesük elnevezésében is hirdetnek.
Mielőtt magáról a koncertről beszélnénk, szeretném megosztani kedves olvasóinkkal egy Pulitzer-díjas afroamerikai zenész, Wynton Marsalis gondolatát, miszerint „A dzsessz olyasmi, amit a feketék találtak ki a legbelsőbb gondolataik kifejezésére. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene, és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében”. Mondanivalójukhoz megtalálták a megfelelő formát: az afroamerikai zenei hatásokat ötvözték az európai zenei technikákkal. Jellemzőjük az improvizáció, akár szólóban, akár oly módon, hogy a különböző hangszerek „párbeszédet folytatnak egymással. Szerzeményeik hangszerelése sajátságos, élvezetes. A műfaj születési helye: New Orleans.
Néhány szó az együttes névválasztásáról
Azt már megszoktuk, hogy a zenei formációk általában híres zeneszerzők, előadók, ikonjaik nevét, esetleg valamely zenei kifejezést, formát választanak névadóként , akivel/amivel azonosulnak. A Mardi Gras azonban valami egészen más. Hasonlóan rég múlt évezredek hagyományaihoz (gondolok itt a kereszténység előtti pogány ünnepekre, köztük a római pomonára vagy a szaturáliára) a mardi gras, azaz francia nyelven a „kövér kedd” (húshagyó kedd) egy vallási ünnep, a húsvéti nagyböjtöt megelőző időszak utolsó napja, amely egyben a karneválok időszakát zárja. Ez a szokás Amerikában (és néhány európai országban) terjedt el, egy titkos társaságnak köszönhetően főként New Orleansban, ahol egy héten át tartó fesztiválon élik meg a karneválok vidám hangulatát.
Az 1960 - 70-es években New Yorkban működött egy rock and roll csoport, akik sikert – sikerre halmoztak Mardi Gras néven. P. Petőcz Andrást, a színművész – rendező - művészeti vezetőt már gyermekkorában elbűvölte a hangszerek világa. Ő, aki már hét esztendősen klarinétozott, 2003-ban úgy döntött, hogy alapít egy dixieland zenekart. A Mardi Gras Jazz Band azóta is folyamatosan működik, miközben sok hívet szerzett a műfaj kedvelőinek. Hogy joggal, azt ezen az estén is bizonyították.
Akiknek az élményt köszönhetjük:
P. Petőcz András – zenekarvezető, klarinét
dr. Dorogi Ákos - zongora, az együttes alapító tagja
Csikós Miklós - bőgő , az együttes alapító tagja, a Benkó Dixieland Band tagja
Szabó Attila - gitár, ének
Adamecz József - dob
Bognár Attila - harsona
Szénási László - trombita
Amíg a zenekar szünetet tartott, megélénkült a színpad előtti alkalmi táncparkett. Egy újabb műfaj reprezentánsa érkezett: Pirovits Árpád sztepptánc világbajnok, a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára. Nem kevesebb, amit tőle kapunk. mint ennek a speciális táncnak a művészi bemutatása, elegánsan, fölényes tudással. majd némi szakmai magyarázat a látottakkal és a műfaj lényegével kapcsolatban. Újabb váltás: az előadóművész helyét átveszi a tanár, aki önként jelentkezőknek és az általa partnerül választott alsóörsi hölgynek (mint utóbb megtudom, néptáncos volt) táncórát tart, amit a résztvevők szemmel láthatólag élveznek. Tanár úrtól közben megtudjuk, hogy a Lindy Hop amerikai tánc, New Yorkban, a harlemi fekete közösségekben született 1928-ban. Ötvözi magában a korábbi táncok stílusjegyeit, az amerikai táncok mozdulatait és improvizatív elemeit, beillesztve azokat az európai partnertáncok szerkezetébe. A műfaj napjainkban Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Ázsiában és Óceániában divatos, főként versenytáncként, de volt olyan utcabál is, ahol az óceánt átrepülő Lindbergről elnevezett táncot tizenötezren táncolták.
A „vizsgaelőadás” parádésan sikerült. Egy kellemes „félidő” viszont még hátra volt. A Mardi Gras Jazz Band továbbra is remekelt. Várjuk a folytatást.
Kovács Piroska
Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:
