Különleges és összetett programnak, nemzetközi szobrász-szimpóziumnak és workshopnak adott otthont az AMFI augusztus 13-19-e között.
A régi alsóörsiek tudják még, hogy a mai amfiteátrum helyén valaha kőbánya állt, ahonnét a kifejtett vörös követ távolabbi vidékekre is elszállították, télen a Balaton jegén keresztül a tó déli oldalára is. A környék házai, kerítései, pincéi gyakran ebből a vörös kőzetből épültek, a felhasználás egyik legszebb példája a felsőörsi prépostsági templom, településünkön a valahai kisnemesi udvarház, amit Török-házként ismerünk, valamint a hajdani Iklódy-kastély támfalának támaszkodó boltív.
A Metamorphosis Balatonensis címmel meghirdetett nemzetközi szobrász-szimpóziumnak és workshopnak előzményei is voltak. A nyaranta, augusztusban megrendezett kőfaragó táborok első helyszíne is a valamikori kőbánya területe volt, később a művelődési ház melletti park, majd a Balaton partja, megálmodója, fő szervezője pedig Both Gábor, akinek felhívására 2001-ben gyűltek össze először több napra a kőfaragás szerelmesei. Minden évben egy meghatározott téma ihlette az alkotásokat, amelyekből jó néhány látható településünk különböző pontjain. A pandémia ebben is megtorpanást okozott. A kényszerű szünetben viszont megszületett egy új elképzelés a folytatásról: a kőfaragás köré olyan programok szervezése az építészet, képzőművészet, zene felé való kitekintéssel, mely lehetőséget ad az itt élők, nyaralók, érdeklődők számára is a bekapcsolódásra. Ennek megálmodója és kidolgozója Semsei Sándor turisztikai szakember, a TDM szövetség elnöke és Both Gábor, tősgyökeres alsóörsi, aki 2001-ben szervezte az első kőfaragó tábort, Dobrosi Zsolt és az AMFI csapata, s az ügynek megnyert szakemberek, akik szívvel-lélekkel tették vállalt feladatukat. A terv illeszkedik az Európa Kulturális Fővárosa programjaiba. Tavaly nyáron sajtótájékoztatón ismertették a kialakult elképzeléseket, két nap munkájával hárman elkészítettek egy közös alkotást, egy tekintélyes méretű víztartó tömböt gazdag oldalfaragásokkal. Ez is látható a múlt héten faragott munkák sorában. Az idei téma a víz és szél volt. A benevezett alkotók maguk választottak követ elképzeléseikhez, majd az erdő árnyékos fái közt vezető ösvény mellett ütöttek tanyát, s dolgoztak kitartóan kőporban, melegben…….. S amíg az erdő a kőfaragó szerszámok zajától volt hangos, addig az érdeklődők különböző helyszíneken (Török-ház, felsőörsi katolikus és alsóörsi református templom) ismerkedhettek a vöröskő építészet hagyományaival, technikáival, történetével.
A program vezetője Juhász Ákos, Angliában dolgozó építész és Mártonffy Gábor, Alsóörs főépítésze. Tárlatvezetéseken mutatták meg az alkotás folyamatát egy művészettörténész, Ruth Marta Messer és Semsei Sándor vezetésével. Rajz workshop keretében lehetőség nyílott a térség természeti és épített szépségeit megörökíteni ceruzával, tussal vagy ecsettel. A Juhász Ákos irányításával különböző helyszíneken, más-más látószögben és fényviszonyok között született alkotásokat kiállításon mutatták meg az AMFI közösségi termében, a legfiatalabb alkotó tíz éves.
S hogy kapcsolódik a zene a kőhöz? Olyan természetes módon, ahogy a természet hangjai is zenévé simulhatnak össze. Egyik este Veszprém Város Vegyeskara énekelt a Török-ház udvarán, ahol Erdélyi Ágnes karnagy a közönséget is bevonta az éneklésbe.
Valószínűleg kevesen ismerik az alig négyszáz lakosú toszkán kisváros, Sasetta nevét. Innen érkezett Ruth Marta Messer művészettörténész, aki szobrászművész férjével szoborparkot létesített ott. Sasettában évek óta szerveznek összművészeti fesztivált, ahol a szobrászat mellett a zene, irodalom és színház is fontos szerepet kap. Csütörtök este ők mutatták be városukat, értékeiket online-hidat képezve Sasetta és Alsóörs között.
S hogy milyen alkotások születtek? Szombat délután ezeket is láthatták az érdeklődők, akiket Semsei Sándor kalauzolt, Ruth Marta Messer elemezte a munkákat, Lőrinszky Attila nagybőgőművész improvizált, s az alkotók is hozzáfűzték gondolataikat. Ez a lassú séta, nézelődés nagyon hangulatos volt a nagy meleg ellenére is. Szép és érdekes alkotások születtek.
Simon L.Dániel (Budapest) a Hullámokon címet adta munkájának, a fekvő kő sok játékos hullámmá alakult, a szél fodrozza a vizet, a part belesimul a balatoni egészbe. A régi kőfaragó táborokban is részt vett, Mihálkovics Tivadarról készített, az Endrődi-parkban felállított portréjára a legbüszkébb. Both Gábor, aki magát kertdiszítőkőkészítőnek nevezi, Halászsas névvel illette a kiterjesztett szárnyú erőteljes madarat, lehet, repülni készül vagy szárítgatja szárnyait…..
Lőrincz Zsuzsa, akit a kövön kívül a drót és a papír is alkotásra ösztönöz (Prága) Hullámzás címet adta a megformált fekvő női alaknak, amely maga is egy harmonikus hullámvonal, hátul az ugyancsak hullámzó hosszú hajjal…… Hallgatom, amit mond a kő, válaszolt tömören a kérdésre az alkotó. Ludwig Károly (Aszófő) Szélhárfa névre keresztelte igen különleges munkáját. Egy vízi álomvilág elevenedik meg az álló, nagy hal, egy fordított sellő testén. Elöl a tó szelídsége a hárfa képében, hátul a tó viharos arca. Érdekes az apróbb halak iránya, elöl lefelé, hátul felfelé úsznak, közöttük oldalt sikló ágaskodik. Baran György (Budapest) szintén egy sellőt bontott ki a kőből, a vízből kiemelkedő, támaszkodó, nagyon nőies lényt, lobogó, hosszú hajjal.
Uli Gsell (Stuttgart) Fisch-Feder-Wunder (haltollas csoda) alkotása szintén meseszerű: egy hatalmas fekvő hal hátán csukott szárnyak, testén más állatok, kétoldalt két összesimuló fejű kígyó. A Török-házban egy érdekes textilképét láthattuk.
A tábor nyitott volt, ahogy a programban is megfogalmazták, követ, vésőt és kalapácsot kap, aki a kőfaragás titkaival valóságosan is ismerkedni szeretne. Akadtak is néhányan, a szárnypróbálgatások eredményei is kiállításra kerültek, közülük kiemelném egy győri középiskolás, Máté Ágoston munkáját, aki az elfektetett lapos kőbe egy széltől lobogó hajú lányfejet formált.
Közös munkával, Mártonffy Gábor irányításával elkészült egy kis vöröskő szoborfülke is a rendezvény mementójaként, amelyben a kőfaragók védőszentjének, Szent Borbálának kicsi szobra, Both Gábor alkotása került elhelyezésre.
A fesztivál tényleges zárására a nagyszínpadon került sor. Dobrosi Zsolt köszöntője és gondolatai után Vörösmarty Éva, a Veszprém Vármegyei Közgyűlés alelnöke személyes, gyermekkori emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel erről a helyről, a valaha volt elhagyott, elgazosodott bányáról, ami akkor izgalmas játszóhely volt….. ma meg új lehetőségek tere. Alsóörs gazdagítja a vármegyét, ez a rendezvény is ezt bizonyítja. Ezután Dallos Krisztina, az EKF kulturális projektmenedzsere szólt: az alkotás öröme maradjon itt, mondta. Egy faragott madáritatót kapott az EKF emlékül erről a rendezvényről. Semsei Sándor összegezve mondott köszönetet mindenkinek, aki e közös munkában részt vett, emléklapokkal a szobrászoknak. Hebling Zsolt polgármester is felidézte a hely és rendezvény múltját, ennek a helynek nem csak múltja, de jelene és jövője is van, mondta. Ezután hangzott el a Napkövek himnusza, Horváth Eszter szóló és a Telki Női Kar előadásában, a karnagy, Halász Károly szerzeménye. Engem elvarázsolt. Úgy tudom, hogy nyers változata megtalálható az AMFI honlapján, s remélem másutt is elérhető lesz érett formájában. A szobrok a helyszínen maradnak, megnézhetők. Egy későbbi szoborpark első darabjai.
A heti program zárásaként még két szép élménnyel gazdagabban térhettek haza a látogatók. A Törökházban Lőrinszky Attila nagybőgős és Farkas Zoltán (Batyu) néptáncművész, egy valószínűleg már sok előadáson szolgáló gordonnal adtak rövid koncertet, inkább bemutatót, bevezetőt, a palóc dudatánc után a gyimesi táncokból, a lassú és sebes magyarosból, a közönséget is bevonva, kaptunk ízelítőt. A boltíves pincerészen alkalmi kiállításon mutattak meg valamicskét magukból az alkotók. Kicsit később a református templomban a Telki Női Kar, helyhez és ünnephez méltó igényes műsorát hallgathatták az érdeklődők, Halász Károly karnagy vezetésével. Különleges volt: az énekkar a karzaton állt fel, műsorukban a 18., 19., és 20. századi francia és olasz szerzők mellett a magyar Kocsár Miklós (Fazekas Mihály versére írt) dala, s a lassú le- és kivonulás Bárdos Lajos szerzeményére (Jubilate Deo). A kinti hőség után még a templom kényelmetlen padjain is jó volt őket hallgatni. Felkészítettek lélekben Szent István ünnepére.
Ez a hetes program valaminek a folytatása, magasabb szinten a kezdete volt.
Sok jó gondolat, akarat és szándék találkozásából született, sokan munkálkodtak a sikerén, köszönet nekik, újabb alkotó lendületet a folytatáshoz!
Csiszár Edit
Zórád Ferenc fotói:
