Hét évvel ezelőtt, 2016-ban invitálta először nyár végi hajózásra az alsóörsieket az önkormányzat. Naplemente a vízről nézve, elhajózni Tihany partja elé, majd megfordulni a füredi öbölben visszafelé, s közben gyönyörködni a tájban….. megunhatatlan a látvány.

S mindez barátok, ismerősök társaságában, kellemes búcsú a nyártól. Még a következő évben sem érte el a kétszázat a programon részt vevők száma, 2018-ban már többen érkeztek a meghívásra, a 2019-es év egyértelmű siker jelentett hajózás terén. Kezdődött azzal, hogy az alsóörsi csapat az előkelő 2. helyezést érte el a IV. Nemzeti Regattán, s az ezzel járó jutalmat a nyárvégi közös hajózásra fordították. A folyamatosságot a járvány szakította meg, két év kimaradás után 2022-ben ismét elindult a hajó egy híján ötszáz vendéggel a fedélzetén. S idén is elindult szeptember elsején a Szent Miklós motoros, a Balaton legnagyobb hajója, s idén is nagyon sokan jöttek, alsóörsiek és nyaralósok, családok, nagyszülők unokákkal, baráti közösségek, egyesületek tagjai…… Akik korán vagy időben felszálltak a hajóra, kényelmesen el tudtak helyezkedni, válogatva a zárt vagy nyitott helyiség között. A később érkezőknek leginkább a korlátok mellett jutott hely, de ezt senki sem bánta valószínűleg, hiszen a látvány még az üldögélőket is gyakran felállította.

Mikor már kifarolt a Szent Miklós a nyílt vízre, a hangszórókon keresztül Hebling Zsolt polgármester és Molnár Endre hajóskapitány is üdvözölte a vendégeket.

Kívánni sem lehetett volna szebb időt! A vízen nyugalom, fehér vitorlások ringatóztak szerte, a part meg élesen és tisztán kirajzolódva, a települések és a szelíd hegyoldalt beszövő pincék látványa ebből az aspektusból nézve egészen más. Igazi szépségében, nyugalmában talán így mutatja meg magát legjobban. Szomszéd községeink után a Kerekedi-öbölt elhagyva már Füred ébredező fényei pislognak, még jól látható a Tagore-sétány lomb alagútja is. Majd ahogy az öbölben Tihany felé fordul a hajó, a félsziget árnyékba-szürkületbe borulóan is méltóságot sugall, ormán az apátsági templommal, ahol a nyáron volt lehetőség az I.András királyunk által kiállított, latin nyelvezetében néhány magyar szót is tartalmazó Tihanyi Alapítólevél eredetijét megnézni. Becses nyelvemlékünk.

A hajó nagy ívben fordul visszafelé, a naplemente szinte percek alatt történik meg. A néhány ártatlan felhőfoszlány vörös színezetet kap, a Nap korongja egy izzó nagy labda, a tihanyi hegyvonulat mögé igyekszik, s mintha Aszófőnél bukna a Balatonba. Káprázatosan gyönyörű és gyors volt, míg a hátizsákomban kotorásztam a telefon után, hogy megörökítsem, már el is késtem vele. Így csak az emlékezetembe vésődött ez a szépség, amit a partról, kertünkből egészen másként látunk, s nem csodáljuk meg naponta…… a nap végét jelzi, befejezhetjük a kerti munkát. Itt meg tétlenül állok, és sokadmagammal csodálom a természet természetes létezését. Emlékszem, minden eddigi hajóút alatt azt éreztem, hálás vagyok azért, hogy erre a szép tájra vezérelt a sorsom bő negyven éve.

Visszafelé már a fényeket találgattuk, a hirtelen sötétedésben a vízen időző vitorlások árbócain is kigyúltak a jelzőfények, olyan békés, nyugodt volt a Balaton, nem siettek vissza a kikötőbe. Mi sem siettünk, a két óra gyorsan elrepült, hatkor indultunk fényes melegben, nyolckor érkeztünk sötétben, a kikötő fényei világítottak hazafelé indulva.

A taps kifejezte a köszönetet a hajón is, ezúton is köszönjük az önkormányzatnak és a kapitány csapatának ezt a szép élményt! Sokan kifejezték ezt már a közösségi oldalakon is. Egyik barátom mondta másnap telefonon: olyan jó volt ennyi mosolygós embert látni!

Kiben mi maradt meg erről az útról, nem tudom. Jöttem-mentem a fedélzeten, sokakkal beszélgettem fontos vagy kevésbé fontos dolgokról, én úgy láttam, az emberek azért egymáshoz találtak, ha akartak. Rég nem látott ismerősökkel tudtam beszélgetni….. s őszintén remélem, hogy akik mostanában választják otthonuknak Alsóörsöt, s jelenlétükkel is ezt jelzik, nem csalódtak. A tájban biztos nem.

Banális befejezés egy ismert darab címével: Jövőre veled (veletek) ugyanitt!

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói: